Tegnap este tizenegy körül kezdtek szállingózni a végleges eredmények. Ráadásul akadt olyan pártvezető is, aki csak éjfél előtt néhány perccel állt a kamerák elé, hogy értelmezze az európai parlamenti választás itthoni tényeit. (Az árnyaltságot feltételező értékelésre még nem volt elég idő, csupán arra, hogy elmesélje, miért éppen ő érzi magát győztesnek.) Igen ám, csakhogy a nyomtatott sajtóban tizenegy körül van a lapzárta.

A szigorú korlátot további negyedórákkal, de legföljebb egy órával csak ama újság tolhatja ki, amelynek saját nyomdája van. Ma már persze gyorsan dolgoznak a digitális gépekkel ellátott nyomdák, de hajnalban akkor is szét kell osztani az olykor háromórányira szállítandó lappéldányokat, hogy reggel hétre országszerte eljussanak az előfizetőkhöz és a standokra. Átnéztem tizennégy mai napilapot, amit pedig nem vehettem kézbe, annak a digitális változatát böngésztem a világhálón. Abból indultam ki, hogy az a vélemény, amely nem található az online változatban, aligha jelent meg a nyomtatottban. Annak ugyanis nincs értelme, hogy a szerkesztők titkolják a digitális térben a lapzárta előtt nagy nehezen beszerzett véleményeket. Olyan összefüggésre leltem, amit régóta sejtek, de csak e kiélezett helyzetben vált nyilvánvalóvá.

Munkamegosztás alakult ki a nyomtatott és a digitális sajtó között. Ha a hagyományos sajtó a gyorsaságban eleve nem képes versenyezni a lapzárta nélkülivel, logikus, hogy a tájékoztatás helyett inkább a véleményformálásra összpontosít. Ma reggelre viszont kiderült, hogy a legtöbb újság adós maradt a véleményekkel. Amit annak tituláltak, az alibinek hatott. Konzerv cikkeket közöltek, amelyeket tapasztalt munkatársak írtak, de még a legjobb publicista sem képes friss, alig néhány perce érkezett tényekkel dúsítani a végiggondolt feltételezéseket. A gyorsreagálásokból például kirajzolódott, hogy a nyomtatott sajtó kevés és a digitális sajtó sok percre kész véleményformálója szinte kizárólag az MSZP vereségét olvasta ki a választási eredményekből. (Ami megfelel a valóságnak, mindazonáltal ma délután meg holnap reggel érdemes lesz tovább árnyalni a képet.)

De fény vetült egy másik vereségre is; nem politikaira, hanem szakmaira. Az uniós képviselőkre szavazás után a napilapok nemcsak a tájékoztatásban maradtak le a saját online változatuktól és az önálló portáloktól, hanem a véleményformálásban is.