Kaptam egy digitális levelet. Szerzője kolléga, szintén újságíró, aki mértéktartó hangon bírálta egyik bejegyzésemet, mondván, hogy „figyelemre méltó mondatok” alapján nem érdemes rangsorolni a magyar politikusokat. Ennél az egyetlen szempontnál azért többre volna szükség a minősítésükhöz. Ez bizonyára igaz, mégis úgy tapasztalom, hogy a nyilvánossághoz fordulás képességében sokat számít, vajon az illető megjegyezhető mondatokban üzen-e a választópolgároknak. Aki végiggondolta a folyamatokat, és leülepedett benne a tanulság, attól figyelemre méltó mondatokra is telik.

Itt van például a Népszava tegnapi száma. A Szép Szó című mellékletben négy baloldali politikus szólalt meg az uniós szavazás előtt. Hárman listavezetők, közülük ketten (Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon) nem akarnak kimenni Brüsszelbe. Ujhelyi István viszont az európai parlamentbe törekszik a szocialista listavezető Szanyi Tiborral együtt, bár ők csiki-csukiznának: itthon képzelik el az életüket, és kijárnának az unió fővárosába ülésezni. Mindnyájan változatlanul itthon akarnak tehát politizálni, ezért a velük készített interjúban leginkább belpolitikával foglalkoztak. Egy-egy újságoldalt kaptak. Gyurcsánynál tíz mondatot húztam alá, Bajnainál nyolcat, Szanyinál hatot, Ujhelyinél pedig kettőt.

Ez megfelel a tudatomban kialakult sorrendnek, noha elismerem, hogy a nyilvánosságra tett hatásnak a mondattermő képességen túl más szempontjai is vannak. Gyurcsány Ferenc ezúttal visszafogottnak hatott önmagához képest, az uniós választás előtt nem feszegette a baloldali pártok közti feszültségeket. Bajnai Gordon vállalta a feszültségek elemzését, kímélte azonban a potenciális szövetségesek érzékenységét, ezért szürkébbnek hatott a mondandója. Szanyi Tibor leginkább önmagáról beszélt, az „én és az MSZP” eszmefuttatás sajátos színben tüntette föl a párton belüli erővonalakat. Ujhelyi István gondolatmenetében nem fedeztem föl semmi különöset, nem is értem, mit keresett az uniós listavezetők mezőnyében. Rokonszenves fiatalember, egyelőre érdemi mondanivaló nélkül.

Egyikük sem győzött meg arról, hogy épp az ő listájukra kéne szavazni. Maradtam a baloldali értékrendszeren belüli resztlinél. Némi hezitálás után a zöld pártot választottam, amelynek listavezetője ki akar menni Brüsszelbe, ráadásul a kampányban is az Unióról beszélt.