Elolvastam Csúcs László Pénz és média című könyvét. Azon tűnődöm, vajon a tárgyalt korszakot kifejezi-e az a néhány sor, amelyet egy 170 oldalas médiapolitikai jegyzetben írtam róla. Íme: „Antall József halála után a belügyminiszter Boross Péter lesz a miniszterelnök, aki kifejti, hogy derék vidéki fiúkat a rádióba és a tévébe. Csúcs László, a Magyar Rádió alelnöke például 129 munkatársat rúg ki, róluk mondta Csurka István: ’Sokukat ismerem, valamennyien golyóérettek.’ A velük rokonszenvezők tüntetésein kristályosodik ki az SZDSZ és az MSZP szövetsége.”

A konfliktus azért éleződőtt ki, mert Göncz Árpád köztársasági elnök nem hagyta jóvá a kormány számára kényelmetlenné vált közszolgálati médium-elnökök leváltását. Más megoldás híján Antall József saját hatáskörében egy-egy gazdasági alelnököt nevezett ki melléjük, afféle komisszárokat. Majd amikor a rádiós Gombár Csaba mégis lemondott, elszabadult a pokol. Mostanáig nem vettem készpénznek a szakmánkban terjengő értelmezést, miszerint az elnöki jogokat gyakorló alelnök, Csúcs László a keményvonalas Csurka embere lett volna. Erre föl mit olvasok az emlékiratában?

Azt, hogy 1992 elején az MDF-alelnök író-politikus találkozót kért tőle a Gellért Szállóban, ahol bemutatott neki vagy egy tucatnyi rádióst, akikkel ki kell majd dolgoznia a közszolgálati intézmény gyökeres átalakítását. Azt is kikotyogta Csúcs, hogy amikor az átalakítás nehézségeiről levelet küldött Lezsák Sándornak, az MDF ügyvezető elnöke nem válaszolt ugyan a kérdéseire, de találkozót kért tőle a Margitszigeten, egy fánál (majd nem ment el a találkára). Sőt, arról is beszámolt a volt rádiós alelnök, hogy ifjúkori barátját, Lovas Istvánt tanácsadóként alkalmazta, midőn azonban miniszteriális személyiségek kifogásolták, hogy a kelleténél nagyobb teret ad a kormányénál radikálisabb álláspontot képviselő újságírónak, a továbbiakban el-elbiciklizett a tatabányai úthoz, ahová Lovas terepjáró autóval érkezett.

Az utókornak mondom, hogy Magyarországon 1990 és 1994 között az MDF gyakorolta a hatalmat. Vajon mivel magyarázhatóak Csúcs László titkos találkozói? Aki mellesleg idézett Boross Péter miniszterelnök 1994 nyarán, tehát már a választási vereség után keltezett leveléből is: „Nemzeti médium működtetésére - lássuk be utólag - még nem adott esélyt a történelem. Taktikai hibáinkon túl ez ma csak a jövő reménye lehet.” Ahogy elnézem, a remény éppen most valósul meg.