Itt jelennek meg a publicisztikák. A Népszabadság-oldal felső kétharmadát társadalomtudós cikke foglalja el, elhelyez bennünket az európai összefüggésekben. Hajtás alatt, az alsó egyharmadban nyugalmazott diplomata fejti ki álláspontját az országgyűlési választásról. Egy hónappal a történtek után, talán kicsit későn. Ugyanahhoz a korosztályhoz tartoznak. Nem nálam kezdtek a hetvenes évek második felében, de az ÉS publicisztikai rovatában izmosodtak meg.

Tamás Pál egyik vezető szociológusunk lett, néhány évig még akadémiai intézetet is vezetett. Sok nyelvet tanult meg, gyakran tart előadást keleten és nyugaton. Mindig hoz haza valamit, leginkább könyveket, amiket el is olvas. Út közben ki-kiszáll az autójából, és vásárol egy-egy megyei napilapot. Rácsodálkozik, hogy ilyen újságok is vannak nálunk, néha még bele is írja őket a Népszabadságnak szánt publicisztikákba. Ezekben tudatosítja, hogy amit mi belső sajátosságnak vélünk, az bizony körülöttünk is előfordul, sőt néha élesebben fogalmazódik meg.

Odze György írásaiból tudom, hogy a papája külkeres volt a Rákosi- és a Kádár-korszakban. Ő is sokat élt külföldön, mert diplomata lett. Szabályos időközönként töltött el egy-egy ciklust a nagykövetségen, ahol leginkább kommunikációval foglalkozott, és egy másikat bent, a külügyben, szintén a kommunikációs vonalon. Családostul bejárta a fél világot Londontól Pekingig, közben pedig írt vagy egy tucat regényt is. Már évtizedekkel ezelőtt észrevettem, hogy aforisztikusan (tömören és szellemesen) fogalmaz, szállóige-gyűjteményben őrzöm jó néhány mondatát.

Úgy képzelem, hogy Pali diktálja a cikkeit, és ha nem ér rá, megkéri a titkárnőjét, ugyan nézze már át a szöveget, nehogy véletlenül az alany rosszul illeszkedjék a vonatkozó névmáshoz. Gyurit meg úgy képzelem, hogy kutyával sétál, el-elkalandozik a tekintete, élvezi a szép fa vagy a hullámzó tó látványát, beleszagol a levegőbe, és elbűvöli a virágillat. Napokig vacakol a témával, séta közben gondolkodik rajta, aztán a számítógéphez ül, és lepötyögteti a kikristályosodott szöveget. Majd fölteszi a közösségi oldalra, barátai és ismerőse hozzászólnak, a kommenteken eltűnődik, itt-ott javítgat, tömörít a cikken, majd elküldi a Népszabadságnak.

A kétharmad oldalnyi összefüggés-rendszerből sokat okultam, bár egyetlen mondatot se húztam alá. Az egyharmadnyiban hatot is. A felső cikket kulturált, bőbeszédű olvasó írta, a hajtás alattit tájékozott, szűkszavú író.