A szakmabeliek firtatni szokták, vajon mikor állok már elő a magyarországi médiapolitikáról írandó könyvvel. A témáról van ugyan egy 170 oldalas jegyzetem a kommunikáció szakos diákok számára, de mindig akad valami, ami a fejlemények újabb végiggondolására ösztönöz.

Az első Orbán-kormány suta, felemás médiapolitikáját például úgy értelmeztem, hogy 1998-ban a Fidesz önmaga számára is váratlanul került hatalomra. Kidolgozott ugyan néhány szakmapolitikai koncepciót, de fogalma sem volt arról, mihez kezdjen a nyilvánossággal. Ezzel magyarázható, hogy jókora késéssel fogott hozzá a média feltérképezéséhez. 2002-es, váratlan választási veresége is azzal magyarázható, hogy a későn megrendszabályozott médiának maradt még ereje a szembefordulásra, a közvélemény befolyásolására. Mindez logikusan hangzik, csakhogy a 168 Óra olvasása közben találtam egy figyelemre méltó interjút, amely másfelé viszi a gondolkodásomat.

Kupa Mihály volt pénzügyminiszter azt vázolta 2000-ben, hogy mitől vadult meg az Orbán-kormány. Szerinte a Fidesz azzal kezdett kormányozni, hogy Magyarország 2002-re az Európai Unió tagja lesz. 1999-re azonban Orbánék rádöbbentek, hogy ez aligha következik be, hiányoznak ugyanis a gazdasági előfeltételek. Ekkor váltottak. Fütyültek minden kimondott és kimondatlan uniós követelményre: „Akkor pedig a következő választásokat meg kell nyerni, kerül, amibe kerül.” Kupa eme felismeréssel indokolta, hogy Orbánék a kisgazdákkal megszavaztatták a kétéves (ellenőrizhetetlen) költségvetést, majd Torgyánt pártostul kihajították a koalícióból. S hogy legalább a folytatásra legyen esélyük, igyekeztek megrendszabályozni a nyilvánosság eszközrendszerét, a médiát is.

A továbbgondolásra késztető eszmefuttatás szintén a fejleményhez, a választási vereséghez fut ki. Más viszont a kiindulópontja, ráadásul a folyamat is másként zajlott le, mint ahogy feltételeztem. S bár vannak tények, amelyek az értelmezésemet támasztják alá, tartozom annyival a majdani médiapolitika-könyvnek, hogy a Kupa-féle változat tartalmát is megvizsgáljam. A végeredmény egyébként ugyanaz. Az első Orbán-kormány médiapolitikai késedelméből a Fidesz utókorunk számára ismerős tanulságot vont le: ha még egyszer hatalomra kerül, rögtön a média megrendszabályozásával és a nyilvánosság korlátozásával kezdi.