Ezt kérdezte tegnap este a Hírvitában Somogyi Zoltán műsorvezető. Az ATV stúdiójában föltett kérdés sokunkat foglalkoztatja, mégis az a benyomásom, hogy pontatlan. Ahhoz ugyanis, hogy rendpárti legyen a baloldal, egységes pártként kéne viselkednie. Csakhogy a legutóbbi négy évben szétmorzsolódott, kis pártokra bomlott.

De ha a műsorvezető pontatlanul fogalmazta meg a kérdést, akkor az is belátható, hogy a rendpártiság nem várható el a Bajnai-féle, liberalizmussal „fertőzött” társaságtól, különösen nem a Fodor Gábor-féle liberálisoktól, talán még a Gyurcsány-párttól sem, bár ez utóbbiban már nem vagyok biztos. Maradna tehát az MSZP, amely kétségkívül a baloldal legerősebb szerveződése, ráadásul éppen az ő köreiben merült fel a rendpártiság iránti igény. A vezetés óvatosan határolja el magát a rosszul hangzó kifejezéstől, két tűz között van ugyanis.

Akik kint dolgoznak a terepen, azt fejtegetik, hogy a falvakban azért szorultak a Fidesz és a Jobbik mögé, mert nem volt válaszuk a cigánykérdésre. Érzékelték, hogy a ház mögötti kiskert tulajdonosai rettegnek az éhező cigányoktól, akik csirkét lopnak a baromfiudvarból, uborkát a kertből és gyümölcsöt a fáról. Tudták, hogy tenni kéne valamit, máskülönben az özvegyi nyugdíjból és szociális segélyekből tengődők legközelebb sem szavaznak rájuk. A finnyás nagyvárosi értelmiségiek és emberjogi aktivisták meg csak berzenkedjenek. Oké. Közelítsük meg a rendpártiságot a szavazatmaximálás szempontjából!

Ha az MSZP engedne az alulról jövő nyomásnak, aligha adna hiteles választ a magyar társadalom egyik legnagyobb feszültségforrására. Csupán abban különbözne a Fidesz-Jobbik nagykoalíciótól, hogy az egyik párt a rendőrség révén fegyelmezné meg a tyúk- és uborkatolvajokat, a másik párt visszahozná a rossz emlékű csendőrséget, a harmadik párt pedig a helybéliek önszerveződésében, a polgárőrségben látná a megoldás kulcsát. Holott a megoldás nem hatósági eljárásokban rejlik, hanem a megelőzésben. Tervekkel, kormányzati programokkal tele a padlás, eddig azonban egyiket sem valósították meg. Akármelyik párt van hatalmon, előbb-utóbb lemond a „menthetetlenekről” - lakjanak putriban vagy kiskertes házban.

Egyébként megnyugtató, hogy a vitaműsorban közreműködő Ónody-Molnár Dóra újságíró és Konok Péter történész nem a rendpártiságban látta a mélyszegénységre adandó választ.