Vajon a vesztesek milyen következtetést vonnak le a Fidesz választási győzelméből? Érezhető a bizonytalanság, sorjáznak az ötletek. De bármi lesz is a konklúzió, abból érdemes kiindulni, hogy a Fidesz-győzelem mögött a kormánypártnak alárendelt szerkesztőségek és civil szervezetek rejlenek.

A vesztesek legszervezettebb részlege, az MSZP mintha elmozdulna a Fidesz-modell irányába. Mintha hallanám a mondatot: „Ha nekik bejött a Békemenet meg a közmédia, akkor nekünk is be kell jönnie a…” És itt ágaznak el az ötletek, hogy megnevezzék azokat a szervezeteket és szerkesztőségeket, amelyek alkalmasak az elképzelés megvalósítására. A civil szférára most nem térnék ki, az viszont tűnődésre késztet, amit Mesterházy Attila fejtegetett a 168 Óra legutóbbi számában. A Fidesz „militáns rendezettségű médiáját” hozta szóba, és a kampányból hiányolta az ellenzéki hangvételű médiumok hatékonyságát, mondván: „Ha nincs olyan médiaerő, amely napi szinten, tudatosan épít egy sztorit, akkor nagyon nehéz felvenni a versenyt.”

Van benne igazság, csakugyan ez volt a különbség például a Simon Gábor, illetve a Rogán Antal nevéhez köthető botrány tálalása között. Ebből azonban az következik-e, hogy valamiféle hálózatot kéne kiépíteni a demokratikus ellenzék értékrendszeréhez közel álló, bár egymástól elszigetelt szerkesztőségek között? Vagyis érdemes-e megvalósítani a Fidesz-pártmédia ellenzéki tükörképét? Elég jól ismerem a média történetét ahhoz, hogy nemmel válaszoljak. Csakhogy itt van ez a fránya Fidesz-győzelem, mögötte a „lakájmédiával”. Továbbá az MSZMP-hez kapcsolódó pártsajtó-hagyomány, amely álmukban meg-megkísérti az MSZP vezetőit is.

Engels és August Bebel levelezésében gyakran szóba került a német szociáldemokrata párt és a korabeli sajtó viszonya. Engelsnek nem volt ellenére, hogy Bebelék megvásárolják a szocdem szellemiségű újságokat, mert hálózatba akarták tömöríteni az egymástól elszigetelt szerkesztőségeket. Mégis azt írta, ha már bejutottak a parlamentbe, akkor nem szektaként kellene viselkedniük. Jobban járnának, ha igényt tartanának a hasonló értékrendszerű, de kötetlenebbül gondolkodó értelmiségiek véleményére, akár kritikájára is, máskülönben zárvánnyá válnak, és kikopnak a társadalomból. A választási vereség feldolgozásával küszködő MSZP-ben azt kéne tehát eldöntenie, hogy nyitni akar-e a társadalom irányába, vagy megelégszik a bezárkózással, a szektázódással, a zárványosodással.