A mai Népszabadság legérdekesebb írása Tamás Ervin nevéhez fűződik. A veterán publicista Ti akartátok! címmel fogalmazta meg véleményét az országgyűlési választásról. Számba veszi a Kormányváltók-vereség, illetve a Fidesz-győzelem okait. Cikkében felkészült újságíró szólal meg, aki a vidéki Magyarországon is járatos, elvégre évekig dolgozott szegedi, majd pécsi tudósítóként. Az egyik félmondatára kaptam föl a fejem. Tulajdonképpen nem is vitatkoznék vele, inkább csak más nézőpontból látom a helyzetet. Amikor minden szavazatot összeszámolnak, és már elemezhetjük a részleteket is, kiderülhet, hogy melyikünket igazolják a fejlemények.

A kitűnő szerző „a szocialisták utolsó napokig lagymatag jelenlétét” emlegeti. Nem a ’lagymatag’ jelzővel van gondom, mert abban egyetértünk, hanem a folyamat ábrázolásával. Négy napilap olvasása közben figyeltem a Zala, Vas, Veszprém és Fejér megyei kampányt, és az a benyomásom, hogy a „szocialisták” - az Összefogás, majd a Kormányváltók szövetsége, vagyis az ellenzéki koalíció politikusai - későn kezdtek kampányolni, aztán belelendültek ugyan, mielőtt azonban lehajrázták volna a vetélytársaikat, az utolsó héten lefékeztek, sőt két megyéből, Zalából és Vasból gyakorlatilag kivonultak. Nem tudom, hogy miért.

Megfordult a fejemben, hogy azért, mert elégtelennek vélték a lakossági fórumokat, amelyekből egyébként többet tartottak a négy dunántúli megyében, mint a Fidesz és a Jobbik együttvéve. Ha jól sejtem, az utolsó héten ajtótól ajtóig járták végig a szavazókat, ennek azonban már nem lehetett nyoma a megyei lapokban. A választási vereség tehát nem az ellenzéki politikusok járóképességén múlott. Az egyik Veszprém megyei körzetben például Gőgös Zoltán lejárta a lábát. Egyedül többet kampányolt, mint a zalai és vasi szocialisták, teljesítménye mégis csak a harmadik helyre lett elegendő. 21,6 százaléka elmaradt a Kormányváltók országos 26 százalékától, ám elképesztő erőfeszítéseiért nem ledorongolást, hanem dicséretet érdemelne. Ha legyőzte a Fidesz és a Jobbik lagymatagabbul kampányoló képviselőjelöltje, a vereség okát aligha benne kell keresni. Inkább azokban az üzenetekben, amelyeket közvetített.

A történtek továbbgondolásához ajánlom Lengyel László hajdani mondatát, amelyet egy szintén vereséggel végződött választási kampány nyomán fogalmazott meg. „A szocialisták óriási lábmunkát végeznek gyenge fejmunkával.” (Népszabadság, 2000. július 8.)