A Magyar Távirati Iroda tegnap érdekes hírt adott ki. A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője, Havasi Bertalan helyettes államtitkár arról számolt be, hogy az országgyűlési választás után külföldről sokan üdvözölték Orbán Viktort. Felsorolta, sőt idézte is az olasz miniszterelnököt, megemlítette a kazah kormányfőt, a leendő szerb miniszterelnököt és az azerbajdzsáni elnököt, továbbá a konstantinápolyi pátriárkát és a Konrad Adenauer Alapítvány elnökét is. Azóta alighanem bővült a győzelemhez gratulálók köre, engem azonban már ez a lista is tűnődésre késztet.

Havasi Bertalan harmincas fiatalember, a fiam korosztálya, és talán nem haragszik meg, ha óvom a túlzásoktól. Életkorából kifolyólag valószínűleg nem tudja, hogy közleménye a múlt század utolsó harmadára emlékezteti a sokat tapasztalt újságírókat. A hetvenes-nyolcvanas években gyakran jártam Erdélyben, mi több: bukaresti szerkesztőségeket is megismertem, és a romániai magyarság hivatalos napilapjában, az Előrében megfigyeltem egy mulatságos és hátborzongató jelenséget. A hatalmas méretű újság két mozzanatról volt nevezetes: garzonban nem lehetett olvasni, és az utolsó oldalon közölte az üdvözlő táviratokat, amelyek külföldről érkeztek Ceausescu címére.

A túlnyomórészt harmadik világban fogalmazott dagályos szövegek különösen akkor váltottak ki belőlünk, magyarországi tollforgatókból gúnyos kacajt, amidőn Románia már elszigetelődött a nemzetközi diplomáciában, diktátora pedig nemkívánatos személlyé vált a polgári demokráciákban. Ilyenkor fogott el bennünket a ma már tudom, hogy csalóka érzés: mi is diktatúrában élünk ugyan, de puritán vezetőnktől távol áll, hogy a központi pártlapban lássa viszont az elzártság tragikomikus bizonyítékait.

Ezzel nem azt állítom, hogy párhuzamot kéne vonni Ceausescu és Orbán között, bár akad már egy másik közös ismertetőjelük is. Mindketten első osztályú focicsapatot működtettek a falujukban, és stadiont is építettek hozzá. Remélem, hogy a talán csak túlbuzgó sajtóhivatalnok bizonyára elszigetelt akciója nem ad újabb tápot a kínálkozó párhuzamnak. De ha már a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője nem ismeri a történelmet és a mértéket, az állami hírügynökség mégiscsak profi szerkesztői megfontolhatták volna, hogy mit tekintenek hírnek.