Túl vagyok a szavazáson. Ezúttal azonban már nem a közeli Arany János utcában, a nyelviskolában rendezték be a választóhelyiséget, hanem a távolabbi Práter utcában, igaz, szintén egy iskolában. Körülbelül ötpercnyi járásra van, de hosszabbra nyúlt az idő.

Miközben nézegettem az 56-os golyónyomokat az elhanyagolt házak falán, kezdtem kapisgálni, hogy a legutóbbi választási törvényben miért rajzolták át a körzethatárokat. Az Üllői út túlsó oldalán, a Ferencvárosban már ledózeroltak néhány utcát, és az ütött-kopott házak helyén lakóparkokat építettek. A régi lakók nem bírták volna jövedelemmel a rezsit, a helyettük beköltözött újak pedig a nemzeti középosztályt erősítik. Az a dolguk, hogy ellensúlyozzák a józsefvárosi prolik dühét, akik hajlamosak a jelenlegi kormány baloldali vagy jobboldali ellenzékét pártolni. A Práter utca 33. előtt hosszú sor. Csupa férfi, nem túl bizalomgerjesztő külsővel, mindazonáltal a sor végére álltam. Lassan araszoltunk, és amidőn a pince lejáratához értünk, kiderült, hogy a Nappali Melegedő nevű alapítványhoz tértem volna be reggelizni.

Némi keresgélés után, a 11-es szám alatt találtam meg a szavazóhelyiséget. Az ósdi épület komorságát enyhítette egy bumfordi szoborcsoport. Térdharisnyás, rövidnadrágos, simléderes sapkájú fiúk golyóznak a falnál - a szomszédos Pál utcából és Molnár Ferenc regényéből valók. Nemecsekék a múlt század elején ebbe az iskolába jártak. A bejárat előtt megint csak sor torlódott fel, mert egy nyolcvan körüli, két bottal járó, mázsás asszony nem fért be a lengőajtón. Az előcsarnokban barátságos hölgy igazított el a 18-as körzet osztálytermébe. Bent rögtön ismerősbe botlottam. Ugyanabban a házban lakunk, gyakran liftezünk együtt, olyankor beszélgetünk (az út fölfelé és lefelé húsz-húsz másodpercig tart). Tagja a választási bizottságnak.

Minden szükséges tudnivalóval ellátott, és két listát nyomott a kezembe. Az egyik szélesebb és hosszabb, mégis kellemesen csalódtam benne. Sudár Ági nevű tanítványom ugyanis, aki Győrött, a megyei lapnál újságíróskodik, azt írta választási jegyzetében, hogy az ő listájuk hosszabb, mint a hároméves kislánya. Ikszelés közben beugrik, hogy négy évvel ezelőtt kiábrándultam a kormányból, ezért azt szerettem volna, hogy a szocialisták veszítsenek, a Fidesz pedig ne nyerjen. Most végre van kire szavazni. Azt a pártot választottam, amelyben nincsenek politikusok.