A Kaposvárott szerkesztett Sonline figyelemre méltó interjút közölt. A kormányváltók egyik képviselőjelöltje fizetett politikai hirdetésben fejtette ki, hogy mihez kezdene a marcali választókörzetben, ha a magyar parlamentben április 6-a után ő képviselné az Összefogás öt pártját.

Valószínű, hogy Harján Dávid kevesellte a médiafelületet, és Somogy megye egyik leghatékonyabb fórumán vásárolt magának helyet. Tetszik, hogy a 33 éves ellenzéki politikus megnyilvánulásában sok helyi színt fedezhető fel. Itt rajzolódik ki azonban ama ellentmondás, amely az országgyűlési választás előtt négy nappal foglalkoztat. Félórányi járásra, a Balatontól északra jelenik meg a Napló című újság, Tegnap nyilvánosságot kölcsönzött a Veszprém megyei két választókerületben kampányoló képviselőjelölteknek. (Sokan vannak, és nem mindegyikük élt a lehetőséggel, őket tehát nem is érdemes komolyan venni.)

Az egyes körzetből három nevet gyakran olvastam a megyei napilapban. A kormánypárti Navracsics Tiborét, a kormányváltós Pál Béláét és az LMP-s Gertsmár Ferencét. Az a benyomásom, hogy a szocialista Pál Béla szorgalmasan kampányol, volna esélye az inkább szalag-átvágásokban jeleskedő miniszter legyőzésére. Csakhogy a harmadik jelölt is beágyazódott a helyi társadalomba, és nem lepődnék meg, ha néhány nap múlva kiderülne, hogy épp annyi szavazatot vitt el, amennyivel megsemmisítené a kormányváltók esélyeit. De ha ez mégsem következne be, ott van a másik gátló tényező. Az MSZP-politikus felmondta a leckét, az Összefogás nyolc programpontját. Meg sem kísérelte, hogy a helyi igényeknek megfelelően súlyozza őket.

Ugyanezzel a jelenséggel találkoztam a második Veszprém megyei körzetben is. Azzal a különbséggel, hogy a kormányváltók jelöltje, a PM-es Scheiring Gábor még csak nem is ágyazódott be a helyi társadalomba, úgynevezett „ejtőernyős”. Ő szintén járja a terepet, de föl sem ötlött benne, hogy a megyei napilapban közölt elképzelései kapcsolódjanak a helyi igényekhez. Kapásból összeszedett két olyan hátrányt, amely csökkenti a győzelmi esélyeit. A marcali példa nyomán aligha feltételezhető, hogy a budapesti kampánystáb megtiltotta volna nekik a helyi viszonyokhoz való alkalmazkodást. Az viszont elég nyilvánvaló, hogy az ellenzéki politikusok ügyesebben is élhetnének azzal a médiafelülettel, amelyet ingyen bocsátott rendelkezésükre a veszprémi szerkesztőség.