1967 nyarán fizikusok lepték el a debreceni egyetem kollégiumát. Épp a Hajdú-bihari Naplónál ismerkedtem az újságírással, és azt a feladatot kaptam, hogy készítsek interjút a szakmai konferencia díszvendégével, Marx György atomfizikussal. Látva szorongásomat, a híres professzor igyekezett megnyugtatni.

Elmesélte, hogy unja a szakújságírókat, mert alákérdeznek. Szívesebben veszi a kívülállók érdeklődését, mert kevésbé ismerik a beszélgetés témáját, és képesek olyasmit is szóba hozni, ami kibillenti a bejáratott gondolati pályáról. Azzal vigasztalt, hogy nem egy jó ötlet a hozzám hasonlók kérdései nyomán jutott az eszébe. Kár, hogy a kollégiumi vendégszobában Tarlós István nem ült mellettem. Akkor tegnap este nem veszekedett volna Mészáros Antóniával. Pedig az ATV műsorvezetője csupán a 4-es metró hányatott sorsáról érdeklődött. Egyebek között azt firtatta, vajon a budapesti főpolgármester miért nem hívta meg elődjét az avatási ünnepségre.

Kérdezett volna fontosabb összefüggéseket is, de beszélgetőpartnere leragadt Demszky Gábornál. Dühtől fuldokló hangon fejtegette, hogy a volt főpolgármester miként tett keresztbe neki és a metró-beruházásnak. Lehet, hogy így volt, csakhogy megfeledkezett valamiről: amit ő átélt óbudai polgármesterként és Fidesz-frakcióvezetőként a főváros önkormányzati testületében, azt mi nem tudhatjuk. Ezzel magyarázom, hogy erősödő ellenszenvvel figyeltem egy nyilvános szereplő számomra indokolatlan dühkitörését. Azon tűnődtem, vajon Tarlós István miért mindig újságírónőket oktat ki a nyilvánosság előtt.

Jellemző az elfogulatlanságára, hogy nem tesz különbséget az ATV és a Hír TV között, kioktatta már Kálmán Olgát, Mészáros Antóniát és Szabó Anettet is. Ha őnagysága értene a témához, akkor nem ezt kérdezné, vagy nő létére jó helyen kapizsgál ugyan, de nem így kellett volna kérdezni, hanem úgy. Budapest első polgára nem tanulta meg a közéleti személyiségek ama íratlan szabályát, hogy ami egy beavatott számára evidencia, az a kívülállók számára korántsem magától értetődik. Nem az a jó szakember tehát, aki az újságírónál jobban ismeri a témát, hanem aki úgy magyarázza el a nyilvánosság képviselőjének, hogy azok is megértsék, akik nézik-hallgatják a műsort.

S ha már Tarlós Istvánt a stúdióban nőkkel hozza össze a sors, akár udvariasabb is lehetne azokhoz a fránya újságírókhoz.