A Népszabadság mai számában Ungár Tamás figyelemre méltó cikkel van jelen. A napilap dél-dunántúli tudósítója a beszólások jelentéstartalmát vizsgálja. Azt, hogy közismert mondások - közmondások - miként változtak Orbán Viktor négyéves kormányzása nyomán. A példamondatok közül csupán egyet hoznék szóba. A cikkíró kifejti: „Száz emberből kilencvenkilencnek fogalma sincs arról, milyen történet szülte a ’messze van, mint Makó Jeruzsálemtől’ közmondást, ezért helyette javasoljuk használni azt, hogy ’messze van, mint Simon Bissau-Guineától’.”

A Simon, ugye, az MSZP előzetes letartóztatásba helyezett volt elnökhelyettesét, S. Gábort jelzi, azt azonban nem tudom meg a szerzőtől, mire gondolt, amidőn ama bizonyos történetet emlegette. Kolléga lévén azt feltételezem róla, hogy utánanézett a közmondás születésének, és arra jutott, amire én, hogy nem azt jelenti, amit a kampányoló politikusok tulajdonítanak neki. Akik hol Orbán Viktorra, hol Mesterházy Attilára vetítik ki, hogy a két egymással szemben álló politikai tábort megszemélyesítő listavezető olyan messze van a hazai valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Az indoklásból pedig kiderül, hogy a baloldali, illetve a jobboldali képviselőjelöltek a két város távolságára gondolnak. Csakhogy a háttér-történet nem erősíti, hanem gyöngíti a mondandójukat.

Az eredeti közmondás arra vezethető vissza, hogy a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföld visszafoglalására. III. Béla magyar király éppen ágynak esett, ezért megeskette a kisebbik fiát, András herceget, hogy ha trónra kerül, helyette is viseljen hadat a „hitetlen” muzulmánok ellen. II. András (Endre) csupán két évtizeddel később, 1217-ben indult harcba, az egyik vitézét hívták Makónak. Aki a Velencében bérelt hajón iszogatott, és miközben hullámzott alatta az Adriai tenger, be is rúgott. Arra ébredt, hogy a parton város suhan el, és a templomok tornyán kereszt díszeleg. Azt hitte, hogy megérkezett Jeruzsálembe, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) tornyait látta.

Ha a kampányoló politikusok ismernék ezt a történetet, aligha pedzegetnék a közmondást. Azt sugallják ugyanis, hogy minél közelebb kerülünk az országgyűlési választás napjához, április 6-ához, az általuk elmarasztalt miniszterelnök-jelölt annál inkább megismeri a magyarországi valóságot.