A lakásomtól vagy háromszáz méternyire van egy közlekedési lámpa. Mögötte sátor található, zöldséget és gyümölcsöt árulnak benne. A csomópontra települt ki néhány vörös lemberdzsekes aktivista. Kampányoltak az ötpárti Összefogásnak, illetve ma már a Kormányváltók szövetségének. Egyikük brosúrát nyomott a kezembe, és fényképet a képviselőjelöltről. Ismerős arc nézett rám. Az Üllői út másik oldaláról érkezett. A kormánypártok átszabták a választási körzetet, és girbegurba, hosszan elnyúló sávot hoztak létre, amelyben átfedi egymást a történelmi Józsefváros és Ferencváros.

Az ellenzéki jelöltet néhány éve ismertem meg, amikor még államtitkár volt a Gyurcsány-kormányban. A Pallas Páholyban mutatta be egy közös ismerősünk, és úgy nyújtott kezet, hogy közben mással beszélt. Csak akkor fordult felém, amikor kifejtettem: a szocialista politikusokat arról lehet megismerni, hogy ha éppen hatalomban vannak, nem néznek arra, akivel kezet fognak, de lesznek majd ellenzékben is, és akkor már nem sajnálják azt az egy-két másodpercnyi erőfeszítést, amire Amerikában és német nyelvterületen minden politikust megtanítanak. Azóta Pál Tibor ellenzékbe került, és bizonyára megemésztette az ironikus okfejtést. Csakhogy most is a kezével van baj.

Az egyik szerkesztőség fölkért egy metakommunikációval foglalkozó szakértőt, ugyan nézze már meg néhány országgyűlési képviselőjelölt kampányfotóját. A sztájliszt azonnal kiszúrta az ellenzéki politikust, mondván, hogy „az ökölbe szorított kéznek az arc alatt nincs pozitív üzenete”. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az említett testrész ebben a helyzetben a bezárkózást jelképezi. S ha végiggondoljuk a legutóbbi hónapok fejleményeit, a demokratikus ellenzék szétmorzsolódását, majd összefogását, aztán pedig az összefogás kiszélesítését, aligha kétséges, hogy a Ferencvárosból ide keveredett politikus kifejezi a kormányváltók befelé fordulását, amely éppen csökkenti a választási esélyeiket.

A magyar labdarúgó válogatott legutóbb itthon kapott ki a harmatgyönge finn csapattól. A mérkőzés egyetlen hazai találatát érdekes módon könyvelte el Orbán (Tipszmix) Csaba, az ország egyik legismertebb fogadója a Zalai Hírlap március 13-i számában: „Hiába vezettünk, a végén mégis leszívtunk. Pedig Rudolf Gergő milyen szépen ’kezelte le’ a labdát a gól előtt.”