Ha volna elég időm, írnék egy kis könyvet a politikusoknak. Baj van ugyanis az interjúval, leggyakoribb megnyilvánulási eszközükkel. Nem igazán értik, hogy a nyilvánosság képviselőjén is múlik, milyen üzenetük jut el a választópolgárokhoz. Ehhez képest változatos a viselkedéskultúrájuk. Néhány idei példa.

Nem javasolnám nekik azt, ami nemrégiben nagy hírre vergődött. Kósa Lajos debreceni polgármester így válaszolt egy kellemetlen kérdésre: „Ön azt kérdez, amit akar, én meg arra válaszolok, amire akarok.” (RTL Klub, 2014. január 6.) Önhitt feleletéből süt az újságíró lenézése, a nyilvánosság megvetése. Tapintatosabban fogalmazott Bajnai Gordon. A volt miniszterelnök is olyan kérdést kapott, amire nem akart válaszolni, ezért ezt felelte: „Önnek az a dolga, hogy ezt megkérdezze.” (ATV, 2014. január 6.) Elismerte, hogy a nyilvánosság képviselője érdeklődhet egy döntés indítékai felől, hangvétele azonban inkább csak stílusában különbözik a Fidesz-politikusétól. A választópolgárra tett hatás szempontjából ez is számít, persze.

Gyurcsány Ferenc már ügyesebb náluk. A volt miniszterelnök kihívásnak tekinti az újságírókkal folytatott beszélgetéseket, és megtanulta kezelni a nyilvános helyzeteket. Talán nem tetszett neki a kérdés, esetleg ki akart bújni a válasz alól, mert így felelt: „Nem értem a kérdését, de biztos, hogy velem van baj.” (InfoRádió, 2014. február 19.) Még az is előfordulhatott, hogy az újságíró bonyolultan fogalmazott, ám az interjúalany nem akarta megbántani, mert szüksége van rá. Ha másért nem, hát azért, hogy újra meghívják egy ötvenperces beszélgetésre. Ugyanezzel a módszerrel kísérletezett Karácsony Gergely is, aki így fogalmazott: „Álnaiv a kérdése, ne haragudjon.” (ATV, 2014. március 7.) A PM-politikus elkövette azt a hibát, hogy minősítette a beszélgetőpartner kérdését, de amikor ez tudatosodott benne, villámgyorsan váltott, és hozzáfűzte a bocsánatkérésnek is beillő félmondatot.

Az idei csúcs egyelőre Bokros Lajosé. A volt pénzügyminiszter tegnap este ezt találta mondani: „Nagyon jó kérdés.” (ATV, március 9.) Változatlanul azt állítom, a politikusnak nem az a dolga, hogy minősítse a kérdést, ezúttal azonban az interjúalany úgy viselkedett, mint okos utcalány a potenciazavarral küszködő öregúrral. Biztatta. Ráadásul a következő kérdésnél még rá is tett egy lapáttal: „Nagyon jó kérdés ez is.” Az újságírók alighanem ezért hívják egyre gyakrabban a stúdiókba.