Ma hajnalban 6 óra 1 perckor tették föl a Napi Gazdaság digitális felületére a Zuschlag kiborítja a bilit című interjút. Z. János volt szocialista politikus nemrégiben szabadult a börtönből, ahol hat évet húzott le, és írt egy könyvet, amely - minő véletlen - a választási kampány kellős közepén lát napvilágot. Jól jött neki egy promóciós művelet, a botránykönyv beharangozására alkalmas interjú.
Ezúttal mellőzöm érdemi mondandóját, várom ugyanis azok reflexióját, akik szerinte utasították ama pénzügyi manőverekre, amelyek miatt börtönbe került. Van viszont valami, ami már most is tűnődésre késztet. Az interjúvolók megkérdezték tőle: „Ha tehetné, mit csinálna másként?” Mire Zuschlag úr ezt válaszolta: „Nem mondanám azt a bizonyos mondatot a Terror Háza előtt.” E rovatnak sok fiatal olvasója van, akik talán nem emlékeznek a nevezetes jelenetre. 2004. október 12-én az Andrássy úti épület előtt három szocialista ifjúságpolitikus várakozott, hogy részt vegyen a nyilasok áldozatairól megemlékező összejövetelen. Unalmában ekkor fejtegette közülük egy kövérkés fiatalember, hogy hatvan éve milyen hideg lehetett azoknak a szegény embereknek. Erre Zuschlag János: „Á, nekik már nem volt hideg.”, és elröhintette magát. Nem vették észre, hogy a Hír TV kamerája fölvette az óvatlan beszélgetést.
A nyilvánosságra hozott felvétel nyomán kirobbant a botrány. A viccelődő politikusnak le kellett mondania az országgyűlési mandátumáról, és visszavonult a szűkebb pátriájába, Bács-Kiskun megyébe. Később azonban nem az idétlensége miatt tartóztatták le, és immár túl van élete legnagyobb megpróbáltatásán, a börtönön. Miközben olvastam a vele készített interjút, felötlött, hogy a Zuschlag németül ráadást, pótlékot jelent, és nevéhez híven pótlólag, talán érettebb fővel belátja, hogy idestova tíz éve erkölcsi vétséget követett el. Bárdolatlan megjegyzésével bemocskolta azok emlékét, akiket 1944 utolsó harmadában, 1945 elején a manapság Terror Házának nevezett épületből kimasírozó nyilasok lőttek a Dunába. Ő azonban imigyen folytatta az okfejtést: „Ha az a mondat nincs, megmarad a mentelmi jogom, és nem lett volna semmi bajom, mert én is védett körben maradok.”
A jelek szerint Zuschlag úr nem szállt magába. Az a benyomásom, hogy ráadásul sem változott. Ugyanolyan érzéketlen bunkó maradt, mint a börtönbüntetése előtt volt.
