Az Orbán-kormány ügyes trükkje, hogy a választási kampány kellős közepén nem a jövőről beszélgetünk, hanem a múltról. Még azok is - mint e sorok írója -, akik szerint a belügyminisztérium azért dobta be a köztudatba az őszödi kazetta ügyét, mert a kiszivárogtatás révén háttérbe szorítható a paksi atomerőmű-bővítése, a nagy hírre vergődött Gyurcsány-beszédről tűnődnek.
Itt van például az a mozzanat, amelyet Vörös T. Károly tárt a nyilvánosság elé. A Népszabadság volt főszerkesztője két interjúban is kifejtette az ATV munkatársainak, hogy 2006. május 26-án, amikor még ő szerkesztette a napilapot, fölhívta telefonon a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, és tudtára adta, hogy a főnöke nagyon jó beszédet mondott Őszödön - a ’nagyon jó’ helyett nyomdafestéket egyre inkább tűrő szó hagyta el a száját -, és érdemes volna közölni az MSZP-frakció előtt elhangzott szöveget. Mire a főszerkesztő azt felelte, hogy küldje át a kéziratot, ők majd megszerkesztik.
Az epizód figyelemre méltó, bár semmi sem következik belőle. Az sem, hogy néhány héttel később, szeptember 17-én Gyurcsány Ferenc szivárogtatta volna ki az őszödi beszédet. Egyelőre csupán annyit könyvelhetünk el, hogy a miniszterelnöki stábban fölmerült a gondolat: nyilvánosságra kéne hozni az „igazságbeszédet”. A vita most arról folyik, vajon miért maradt el a közlés. Gál J. Zoltán egyelőre nem szólalt meg, Gyurcsány egyelőre lényegtelennek tartja a mozzanatot, egyedül Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője hallatta a hangját. Tegnap, egy sajtótájékoztatón azt fejtegette, hogy a Népszabadság főszerkesztőjének a miniszterelnöki hivatalban megszerkesztett beszédet ajánlották fel, holott Vörös T. Károly világosan megfogalmazta, hogy a szerkesztőség igényelte a nyilvánosságra hozatal előtti simításokat. Még azt is hozzáfűzte, hogy bizonyára kiszedte volna belőle a sokat idézett csúnya szavakat.
Amíg a koronatanú, Gál J. Zoltán nem szólal meg, abból indulnék ki, hogy a viszonylagos függetlenségére kényes szerkesztőség fenntartotta magának a szerkesztés jogát. Úgy látszik, Vörös T. Károly 2006. május 26-án a Népszabadságot nem vélte az MSZP szócsövének, amelynek szó, sőt betű szerint kéne közre adni a miniszterelnöki hivatalból küldött kéziratot. Talán épp emiatt nem lett cikk a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár ajánlotta beszédből.
