A tegnapi bejegyzéshez többen is hozzászóltak. Akadt egy kommentelő, akinek elgondolkoztam a véleményén, érdekel ugyanis a bloggerség mibenléte. Ezt írta: „Az üres mákgubó nem zörög. A poszter látott már mákgubót?”

Láttam bizony. Falun születtem, és olyan rokonságban éltem, ahol a férfiak iparos mesterséget tanultak, az asszonyok pedig nemcsak háztartást vezettek, hanem a kertet is művelték. Volt répa, retek, karalábé, zöldbab, tök, kukorica, szőlő, alma, dió, és a paprika spárgára fűzve, fürtökben lógott az eresz alatt. Miután azonban nem volt a közelben gyógyszergyár, elhanyagoltuk a máktermesztést. Ennek ellenére ráztam letört szárú mákgubót, és hallottam benne zörögni a szemeket. Igen ám, csakhogy mi van akkor, ha a seregély kicsipegeti a gubó oldalát, és kieszi belőle a szemeket? Nem mernék megesküdni rá, de mintha a szárán maradt üres mákgubó is zörögne, ha fújja a szél.

Erre azonban nem nekem, a posztolónak kéne válaszolni. Az is kérdéses, hogy egyáltalán kell-e vizsgálnom egy idézet valóságtartalmát. A tegnapi jegyzetben Gyurcsány Ferenc kampánynyitó beszédéről tűnődtem, és citáltam azt, amit szombaton mondott: „Aki arra törekszik, hogy mindig népszerű legyen, az előbb-utóbb kiürül, és úgy fog zörögni, mint az üres mákgubó.” A volt miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy a jelenlegi miniszterelnök fejére olvassa annak saját szavait. Márpedig Orbán Viktor falusi családból származik, körülötte is voltak növények, és bizonyára tisztában van a mákgubó zörgési lehetőségeivel.

Nem szeretném a kommentelőt megbántani, elvégre tisztességes hangnemben kérdezett. Mégis félő, hogy nem értett meg valamit. Utaltam arra a bejegyzésben, hogy a Gyurcsány idézte mondat az Orbán breviáriumból való. Szerintem ez megfelelő magyarázat a politikai ellenlábas fejére olvasott gondolat lelőhelyére, bár lehetséges, hogy a hozzászóló nincs tisztában a breviárium jelentésével. Eredetileg foglalatot jelent, és azt a műfajt tükrözi, amelynek művelői megkímélik az érdeklődőket attól, hogy végig kelljen olvasniuk egy talán nem túl izgalmas életművet. Az illető személyiség (író, művész vagy éppen politikus) néhány száz, esetleg egy-kétezer mondatából is kirajzolódik a szemlélete.

Arra tehát nincs meggyőző válaszom, hogy zörög-e az üres mákgubó. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezt tegnap nem is nekem kellett volna eldönteni.