Médianapló

Médianapló - A kormányzó mákgubó

2014. február 17. 10:00 - Zöldi László

Hallgatva Gyurcsány Ferenc szombati beszédét, akár elégedett is lehetnék. Mintha a volt miniszterelnök hajlott volna az önkritikára. Nemcsak azért, mert megemlítette a kormányzása alatt elkövetett hibákat. Azért is, mert az egyik mondatot Orbán breviárium című könyvemből idézte. A 2006-ban megjelent kötet 17. oldalán, úgy közép tájt ez olvasható: „Aki arra törekszik, hogy mindig népszerű legyen, az előbb-utóbb kiürül, és úgy fog zörögni, mint az üres mákgubó.”

Lehet, hogy erre mondja majd a beszédíró: szó sincs róla, elvégre a szónok olyasmit is hozzáfűzött, amit nem közöltem az idézet-gyűjteményben. Oké, de ahhoz, hogy a teljes gondolatmenetet citálhassa, neki vagy a munkatársának tudnia kellett volna, hogy az eszmefuttatás az Észak-Magyarország című napilap 1994. március 5-i számában látott napvilágot. Logikailag két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a beszédíró átböngészte a miskolci újság évfolyamait, és a szénakazalban megtalálta a keresett tűt. Ebben az esetben föltehető a kérdés, vajon miért éppen azokat az évfolyamokat kérte ki a könyvtárban. A másik eset pedig az, hogy föllapozta a breviárumot, talált benne egy érdekesnek ígérkező mondatot a lelőhellyel együtt, és az 1994-es évfolyamban utána olvasott a részleteknek.

A filológiai eljárásnak nincs különösebb jelentősége. Hozzászoktam már ahhoz, hogy a könyveimből nyakra-főre idéznek politikusok, de talán néhány sornyit azért dohoghatok. Egyébként sincs okom panaszra, mert a volt miniszterelnök beleszőtte ugyan beszédébe Orbán Viktor kínai útját, de minapi bejegyzésem nyomán már nem az jutott eszébe, hogy a jelenlegi miniszterelnök bizonyára „Petőfi hamvaiért” utazott a Távol-Keletre. A kampánynyitó összejövetelen már „Petőfi sírját” emlegette, amelyből Morvai Ferenc nagyrédei kazánkovács nem urnát, hanem csontvázát ásatott ki, hogy a DNS-ből azonosíthassa a költőt.

Máskülönben Gyurcsány Ferenc szombaton délután belenézett a kamerába, és Orbán Viktorhoz beszélt. Furcsa „párbeszéd” volt ez. Emlékeztetett arra, amidőn évtizedekkel ezelőtt olyan főszerkesztőt fogtam ki, akivel nem sikerült zöld ágra vergődni. Azt vettem észre, hogy magamban hozzá beszélek. Öreg barátomhoz fordultam tanácsért, ő pedig megosztotta velem hosszú élete tanulságát. Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy kollégánkat szólítjuk meg a távollétében, sürgősen keressünk új munkahelyet.    

9 komment
süti beállítások módosítása