Tegnap, a Vasárnapi Hírek legutóbbi számában figyelemre méltó okfejtést olvastam Dessewffy Tibortól. A neves szociológus elmarasztalja a demokratikus ellenzéket, mert kullog az Orbán-rendszer emlékezetpolitikája után. Holott a baloldali-liberális eszmekörben is vannak olyan személyiségek, akiket épp úgy föl lehetne mutatni a szélesebb nyilvánosságnak, mint ahogy a kormányzati kommunikáció kidomborítja a Horthy-korszakból való példaképeket. Mintának ajánlja például George Gerbnert, a magyar származású amerikai tudóst.

A 2005 karácsonyán elhunyt médiakutatót véletlenül ismertem. A XX. század utolsó évében találkoztunk Szegeden. amidőn az ottani egyetemen tanítottam. A világhírű tudós díszvendégnek érkezett egy konferenciára, melynek végén zenés összejövetelt tartottak a szervezők. Majdnem az egész éjszakát végigbeszélgettük. Gerbner professzor csupán akkor állt föl az asztaltól, ha a parkettán látott egy jól rokizó diáklányt, akit lekért a táncosától. Közben pedig elmesélte a világháborús kalandjait, amelyek közül a cikkíró is fölelevenít néhányat. Az újdonságnak hatott számomra, hogy a katonai titkosszolgálat hadnagyát 1945 elején ejtőernyővel dobták le Szlovéniában, ahol csatlakozott a partizánokhoz, és a négyszáz főnyi brigádból csak hetvenen maradtak életben. Azt viszont részletezte az 1999-ben épp nyolcvanéves tudós, hogy a háború befejezése után a főnökei beosztották ama kommandóba, amelynek tagjai végigjárták a dél-németországi és nyugat-ausztriai fogolytáborokat, hogy azonosítsák a magyar háborús bűnösöket.

Dessewffy Tibor szerint Gerbner hadnagy szúrta ki Sztójay Döme volt miniszterelnököt. Én azonban azt jegyeztem föl a szegedi beszélgetés nyomán, hogy Imrédy Béla volt miniszterelnököt azonosította a 27 éves amerikai hírszerző. A kettő persze nem zárja ki egymást. Azt pedig fényképen láttam, hogy amikor a mátyásföldi repülőtéren leszállt a háborús bűnösöket szállító gép, az amerikai egyenruhások karéjában állt a magas, szikár hadnagy, akiben fölismertem az aggastyán korában is 185 körüli, még mindig szikár, bár megszürkült hajú médiakutatót. A fotó nincs a kezem ügyében, de talán akad valaki, aki fölteszi a világhálóra. S mert e rovatot sok tanítványom olvassa, hátha van köztük egy angolul is tudó, aki szakdolgozatban vagy disszertációban tárná föl a világhírű médiakutató titkos életét.