Médianapló

Médianapló - Kertész Ákos tragikai vétsége

2014. február 08. 11:17 - Zöldi László

A mai Népszava legérdekesebb írása a Kanadába kivándorolt íróval készített interjú. Most először szólalt meg az itthoni sajtóban, amióta elűzték hazulról. Gondolatain érdemes eltűnődni, bár egyelőre megakadtam látszólag mellékes megjegyzésén: „A baloldali liberális értelmiség színe-java sietett elhatárolódni tőlem, villámgyorsan magukévá tették a hatalom hazug rágalmait.”

Ezek szerint nem tartozom a baloldali liberális értelmiség színe-javához, én ugyanis siettem nem elhatárolódni tőle. Lehetséges persze, hogy mégis színe-java vagyok, csak az interjúalany nem tekint baloldalinak. Vagy liberálisnak. Vagy mind a kettőnek. Őszintén szólva egyre inkább jelző nélküli értelmiséginek vélem magam, aki igyekszik megérteni, majd elemezni - idegen szóval: kritizálni - a körülötte lévő valóságot. Baloldali értékrendszerem csupán azt jelenti, hogy rosszul viselem, ha a hatalmat gyakorló jobb- vagy éppen baloldali politikusok koloncnak tartják a szegényeket. A mondat második felét pedig másként magyarázom.

 Amidőn Kertész Ákos genetikusan alattvalózta a magyarokat, nem azért távolodott el tőle a baloldali liberális értelmiség, mert a színe-java magáévá tette a kormányzati kommunikáció érveit. Azért nem állt ki mellette, mert az író ugyanabban a cikkben bibliai átkokkal sújtotta az MSZP-t, az akkoriban sorait erősítő (vagy gyengítő) Gyurcsány Ferenccel együtt. Márpedig a mértékadó értelmiségiek ezer szállal kötődtek a baloldalt 2011-ben még egyedül képviselő párthoz, és nem állt érdekükben nyilvánosan egyetérteni a szocialistákat elmarasztaló íróval. Ugyanez vonatkozik az írásaikat és interjúikat közlő orgánumokra is.

 Kertész Ákos tragikai vétsége, hogy egyszerre nyitott frontot a gyűlölt Orbán-kormány és őfelsége totojázó ellenzéke ellen. Légüres térbe került, és lélektanilag indokolt, hogy a szélsőjobboldali provokációk nyomán politikai menedékjogot kért Kanadában. Amit azóta írt, abból értettem meg az itthoni életművét. Holokauszt-túlélőként akart magyar lenni, de ugyanolyan fanyalgással fogadták irodalmi körökben, mint munkás hőseit a gyárban. A teremtményei úgy keltettek feszültséget maguk körül, hogy másként látásuk és gondolkodásuk eredete nem neveztetett meg. Ezt a titkot nevezte meg Kertész Ákos a montreali publicisztikákban. Ezzel magyarázható, hogy a Népszava-interjúban leszögezi: „kanadai magyar zsidó vagyok”. Betetőzné az életművét, ha regényben is kibontaná az immár hármas identitást.      

komment
süti beállítások módosítása