Médianapló

Médianapló - Mitől újság a Népszabadság?

2014. február 07. 11:03 - Zöldi László

Az egyik kommentelő azt írta néhány nappal ezelőtt, hogy azért dicsérem a Népszabadságot, mert szerkesztettem a rendszerváltás hajnalán. Az információ pontos, a kaján stílus pedig elviselhető. De miként vélekedik akkor a névtelen hozzászóló, amikor éppen nem dicsérem a Népszabadságot? Ha jól számlom, ez a 4876. médianapló, és ha kigyűjteném a rá vonatkozó bejegyzéseket, alighanem karcsú kötet kerekedne belőlük. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a legprofibb módon szerkesztett magyar napilap erényeiről és fogyatékosságairól hiteles kép rajzolódott.

 

A magyarázat tehát nem az, hogy e rovat szerzője érzelmileg kötődik egy szerkesztőséghez. Ehhez túl sok redakcióban dolgoztam, hirtelenjében tizenhatot számoltam össze. Közelebb áll az igazsághoz, hogy évtizedek óta újságírással kacérkodó diákokat tanítok, és a Médianaplót arra találtam ki, hogy naponta harminc sorban szembesítsem őket a hazai sajtó - tágabb értelemben a média - gyakorlatával. A visszajelzésekből azt szűrtem le, hogy elég hatékony a módszer. Ma például dicsérni fogom a Népszabadságot, mert a tegnap három fő témáját szinte hibátlanul járta körül. A lap első felében külön oldalt szentelt a Simon Gábor-ügynek, a paksi atomerőmű bővítését szorgalmazó parlamenti döntésnek és a zsidó szervezetekkel tárgyaló miniszterelnökségi államtitkárnak.

 

Az utóbbi években sokat karcsúsodott ugyan a szerkesztőség, de még mindig van annyi felkészült és tájékozott munkatársa, hogy megszólaltassa az illetékes vagy/és mértékadó embereket. Ez azért fontos szakmai adottság, mert a csontsoványra aszott (fonnyadt, száradt, töppedt, zsugorodott) ellenzéki lapok a hasonló feladatokat úgy oldják meg, hogy az eseményre elküldenek egy újságírót, aki visszatér a szerkesztőségébe, és megírja a véleményét. A Népszabadság ezt másként csinálja. Hogy mai példát említsek, a lap első felében a miskolci kocsonyafesztiválról megjelent egy lényegre törő tudósítás, amelyben többen is megszólaltak, aztán az újságíró a lap második, inkább az összefüggéseknek helyet adó felében a saját véleményét is kifejtette. Ehhez persze tudósítói hálózatra van szükség, amelyen régóta spórolni szeretnének a messziről érkezett tulajdonosok. De ahogy elnézem, a szerkesztőség ragaszkodik ama értékéhez, amellyel szinte egyedülálló a hazai napilapok mezőnyében.

 

Egyszóval a Népszabadság nem képes annyit romlani, hogy ne növekedjék közte és az országosnak nevezett napilapok között a különbség.    

komment
süti beállítások módosítása