A MoMa videofelvételét Dékány András föltette a közösségi oldalra. Mielőtt meghallgattam volna Bokros Lajos előadását, a Modern Magyarország Mozgalom alelnöke, Pusztai Erzsébet imigyen jellemezte a pártelnököt: „Nem a mai politikus prototípusa.” Jegyzőkönyvi stílusban annyit fűznék hozzá, hogy Derültség a teremben.

Bokros Lajos azt fejtegette, hogy pártját elfogadta tárgyalópartnernek az Összefogás. Hozhat néhány tízezer szavazatot a konzervatív értékrendszerű választópolgároktól, akik kiábrándultak az Orbán-kormányból. Ráadásul a neves közgazdász nem kért képviselői helyet az Összefogás listáján. Csupán azt szorgalmazta, hogy a baloldalibb pártok a választási győzelem után állítsák helyre az alkotmányos jogállamot. Az Összefogás helyében én is belementem volna az alkuba, mindazonáltal tűnődésre késztet, hogy Bokros nem hozta szóba a vesszőparipáját. A magyar politikai elittől gyökeresen eltérő módon gondolkodik ugyanis az államról.

A társadalmi újraelosztás szempontjából „csak” annyi a különbség a kormánypártok és az Összefogás pártjai között, hogy Orbánék tovább központosították a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány amúgy is központosított gyakorlatát. Az utóbbiak szemléletét képviselő politikusok nem szüntették meg ugyan az önkormányzatiságot, de nem is hozták helyzetbe a régiókat. Ragaszkodtak (és tudomásom szerint jelenleg is ragaszkodnak) ahhoz, hogy az uniós támogatást ők osszák el, holott Brüsszel ezeket a pénzeket szívesebben adta volna (adná) a régióknak. Bokros azt hirdette, hogy az uniós támogatások és az adók újraelosztásáról lemondó állam, továbbá a megerősödött régiók összjátékában alakulhat ki az európai Magyarország. Most éppen nem hirdeti. Nem megy szembe a túlközpontosításban nem érdekelt, de az újraelosztásban érdekelt Összefogással. Nyilván arra számít, hogy kis pártja 2018-ra megerősödik, és a decentralizációs gondolat végre szárba szökkenhet.

Ami pedig Pusztai Erzsébet megjegyzését illeti, nem azért mondom, de én már 2012 tavaszán tudtam, hogy Bokros Lajos nem a mai politikus prototípusa. Együtt utaztunk az InterCityn, ő Debrecenbe ment tanítani, én meg Nyíregyházára. A cívisváros közeledtével cihelődni kezdett, és ahogy lépegetett a vagon kijárata felé, összeszedte az üléseken hagyott újságokat. Olyan politikusnak látszott aki vonaton utazik, spórolós fajta, azt mondja, amit gondol, képes érthetően beszélni, és bízik a helyi közösségekben.