A rám telefonáló kolléga azt firtatta, vajon Gyurcsány Ferenc hol, mikor és hogyan mondta azt, amit tegnap tulajdonítottam neki. Talán másokat is érdekel az idézet: „A kampányban nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét.” (Népszabadság, 2006.06.28.) Az akkori miniszterelnök nem azzal járta az országot, hogy megszorításokra lesz szükség, igaz, ennek az ellenkezőjét sem állította. A megszólalás pillanatában pedig már túl volt az őszödi beszéden, amelyben szembefordult az általa is képviselt politikusi gyakorlattal, ez azonban még nem jutott a tudomásunkra.

Az Őszödön hangoztatott állásponthoz a volt miniszterelnök tartja magát. Különösen azóta, hogy kivált az MSZP-ből, és gründolt egy másik pártot. Őszinteségének záloga a kisebbségi helyzet. Kis párt vezetőjeként nincs esélye arra, hogy maradéktalanul érvényesítse az elképzeléseit. Ennek jegyében engedte meg magának tegnapelőtt, a Népszava hasábjain ezt: „Bárki nyer, feltehetően szükség lesz megszorításokra.” A robbanás egyelőre nem következett be. A kormánypárti médiumok azzal vannak elfoglalva, hogy Mesterházy Attila nyakába varrják a kötelet, és még nem cuppantak rá a gyurcsányi kijelentésre. Nekem viszont nem dolgom hangulatot teremteni az ellenzéki miniszterelnök-jelölt ellen, tűnődhetek hát a figyelemre méltó mondaton.

Az Összefogás-mozgalomba tömörült pártok vezetői közül senki sem hangoztatta eddig, hogy kétesélyes az országgyűlési választás. Győzelemről beszéltek a nyilvánosság előtt, sőt Mesterházy kétharmadot is emlegetett. Gyurcsány az egyedüli, aki szerint a Fidesz is nyerhet. Ráadásul szakít azzal a felfogással, amely a hatalomért vetélkedő politikai csoportosulásokat jellemzi. A kampányolók ígérgetnek a választóknak, s ha tehetik, osztogatnak is, majd a győztes különféle trükkökkel visszaveszi a pénzt, a ciklus utolsó évében pedig osztogatni kezd, hogy újraválasszák. Ezt tette-teszi a Fidesz is, vigyázva arra, hogy politikusai a ’megszorítás’ szót még csak véletlenül sem ejtsék ki a szájukon. Erre jön Gyurcsány, és bedobja a köztudatba azt a kifejezést, amely a hatalmi politizálást jelképezi.

Most kárhoztassuk azért, mert kibeszélt az ellenzéki kórusból, és csökkentette, netán meghiúsította a kormányváltók esélyeit? Vagy méltányoljuk, hogy nyilvánosan is tartja magát az őszödi zárt körben elhatározott őszinteségéhez? Mellesleg pedig nem lehetne úgy megúszni az egészet, hogy bárki nyerjen is, ne szorítson meg bennünket?