Médianapló

Médianapló - Pápista színek

2014. január 29. 10:13 - Zöldi László

Tegnap figyelemre méltó Gyurcsány-interjú jelent a VS.hu-n. Bár ezt csak némi kerülővel tudtam meg. A beszélgetés szövege ugyanis olvashatatlannak bizonyult, és nem az interjúalany hibájából. Ő hozta a szokásos formáját, a fehér alapon szürkéllő betűi azonban összefolytak a szemem előtt. Szerencsére a cikket közölte a Mandiner.hu is, amelynek gyakorlott szerkesztői változtattak a színek összetételén. A nemrégiben indított portál tehát érdekes interjúalanyra tett szert, ám a digitális babérokat (a kattintásokat) a rutinosabb másodközlő aratta le.

A VS.hu amúgy profi módon megtervezett orgánum. Majdnem minden rendben van rajta és benne - a dizájner és az őt megbízó kiadó-szerkesztő „csak” a színekre nem figyelt oda. Nincs ebben semmi meglepő, a digitális sajtó minden második vállalkozása a pápista színek (a népnyelv így nevezi a halovány árnyalatokat) miatt olvashatatlan. Az interjú műfajában például nem két, hanem három színnel kell dolgozni. Az alapszínnel, aztán azzal, ami a kérdező mondandóját jelzi, és azzal, ami a válaszolóét. Esetünkben fehér az alap, a kérdések színe sötét, ezért az egyébként is kövérített betűk jól láthatóak, a válaszokéi viszont szürkék, soványak és láthatatlanok. Gyurcsány Ferenc ügyes kérdezőt fogott ki Windisch Éva személyében, akinek a vitatkozó bátorságát fölértékelték a feketéllő és vastag betűk, ráadásul az a látszat kerekedett, hogy a szerénynek korántsem mondható politikus a homályba húzódott.

Múltkori, színekkel foglalkozó bejegyzésemre küldemény érkezett. A filmművészeti főiskola tankönyvéből kimásolt részlet elmagyarázza az operatőr-hallgatóknak, hogy miben rejlik a színek lélektani hatása. A fehér például csillapítja az ingert, a fekete alakítja, a szürke viszont elfojtja. Márpedig a színkezelés lényege a kontraszt. Minél nagyobb a kontraszt, az alapszínből annál inkább kiemelkedik a betű. Elképzelhető persze, hogy a szerkesztőségi monitoron mások a színárnyalatok és olvashatóbb a Gyurcsány-interjú. Csakhogy az olvasó képernyőjén kirajzolódó színvilág a mérvadó. Idestova négy évtizede vagyok szerkesztő, és megértettem, hogy nem az a jó újságíró, aki alapos felkészülés után megírja a cikket. Hanem az, aki úgy írja meg, hogy az is megértse a mondandóját, akinek nem volt ideje a felkészülésre. Vagyis ami a szakmabeliek számára magától értetődő, az nem föltétlenül evidens az olvasók számára. Ezt a tapasztalatot kéne hasznosítani a digitális színvilágban is.         

komment
süti beállítások módosítása