Médianapló

Médianapló - Hogyan keressünk apát?

2014. január 20. 11:27 - Zöldi László

Wisinger Istvánt elég közelről ismerem. Vagy negyven éve gondozom a cikk-kéziratait, együtt írtunk tankönyvet, sőt a feleségeink-lányaink is ismerik egymást. Tudtam róla, hogy háborús árva, édesapja nem jött vissza a munkaszolgálatból. Az pedig örömmel tölt el, hogy hetvenévesen meglelte. Csak képletesen ugyan, de hiteles módon: A fel nem robbant csecsemő című könyve az apakeresés története.

 

Visszatekintve fél évszázados újságírói életművére feltűnt neki, hogy azok társaságát kereste, akiktől emberséget és szakmát tanulhatott. Nem állítom, hogy ezért került kapcsolatba közismert, olykor világhírű emberekkel, tudat alatt mégis ott motoszkálhatott benne: ha már az apja tanácsait nem hallgathatja meg, ha már nem veszhet össze vele egy életre, hogy aztán néhány nap múlva kibéküljenek, akkor kikéri az apányi korúak véleményét - akár a nyilvánosság előtt is. Az apától és az apáról való dokumentumokból plasztikusan rajzolódik ki az apahiány, a későbbi fejezetek azonban lazán épülnek a lélektanilag kidolgozott alapra - állapítja meg a bennem lakozó szerkesztő. Érzékletesebb lett volna a kötet, ha keményebben viszi végig az ötletet, és csupán azokról rajzol portrét, akiket átvitt értelemben az apjának (vagy inkább szellemi atyjának) tekintett.

 

Beleérzéssel olvastam a szakmai elemzéseket, mindazonáltal szívesen olvastam volna kerekebb, terjedelmesebb portrékat a rádiós Szepesi Györgyről, a tévés Vitray Tamásról és az író-politikus Göncz Árpádról, itthoni példaképeiről. A külföldi honfitársak közül pedig a filmproducer Lantos Róbertről, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertről és az atomfizikus Teller Edéről, a szakmai és emberi minták közül a műsorvezető Walter Cronkit-ról, a stanfordi egyetem média tanszékvezetőjéről, Lyle Nelsonról és a politikus Olof Palméról. Ebbe a vonulatba tartozna Szabó István is, akivel a szerző közösen szerkesztett egy tévés filmsorozatot, amelyért Pulitzer-emlékdíjat kaptak. Bár a filmrendező csupán fél évtizeddel idősebb a visszaemlékező újságírónál, Apa című filmje mindmáig a háborús árvák sorstörténete.

 

Elismerem, hogy a pályakezdő újságírók számára szakmai részletekben gazdag könyvet írt Wisinger István főiskolai tanár. Mégis az a benyomásom, hogy irodalmi értelemben hatásosabb kötetet tehetett volna az olvasók asztalára, ha figyelemre méltó mondandóját teljes egészében az apakeresés szolgálatába állította volna.         

komment
süti beállítások módosítása