A mai Népszabadság talán legérdekesebb írása Nagy N. Péter jegyzete. A szerző művelt, alapos és jól ír, érdemes a soraira figyelni. Ama gondolatára például, hogy a szocialisták és azok az ellenzéki személyiségek, akik jelenleg más pártok színeiben politizálnak, de az MSZP köpönyegéből bújtak ki, a Kádár-korszakból magukkal hozták a kormányzás rutinját. Ahogy azonban telt-múlt az idő, ez a képesség elszürkült, elsatnyult, elenyészett, és már nem hitetik el magukról, hogy képesek a kormányzásra.

Az eszmefuttatásra azért kaptam föl a fejem, mert tegnap olvastam a Beszélő online felületén ugyanerről egy sokkal terjedelmesebb és kevésbé jól megírt tanulmányt. A tévés vitaműsorokból ismert Balázs Zoltán közgazdász, politológus és filozófus egyszerre, beleásta magát a témakörbe, legföljebb kevésbé plasztikusan fejezi ki magát, de hát ez szokott lenni a különbség tudós és publicista között. Hasonló következtetésre jut, mint Nagy N. Péter, ráadásul telik tőle egy látványos mondatra is. Szerinte Orbán Viktor népszerűségének titka, hogy „Tolvaj gazfickó persze, de nekünk (is) lop.”

Lefordítom a kétféle, de ugyanarra kifutó okfejtést. A magyar társadalom nagyobbik része azért nem hisz a baloldali politikusokban, mert talán értenek a kormányzáshoz, de nem értenek a kommunikációhoz. Nem képesek eladni a portékájukat. Nem képesek elhitetni magukról, hogy érdemes rájuk szavazni. Hogy mást ne mondjak, három hónappal az országgyűlési választás előtt még arról tárgyalnak, vajon kiket vegyenek be a kormányváltó szövetségbe; kiből mi lesz, ha átveszik a hatalmat. Befelé fordulnak, ahelyett, hogy kifelé politizálnának.

Az új esztendő első tíz napjában az általam látott megyei napilapok egyetlen olyan információt sem közöltek, amely a képviselő-jelöltséggel kacérkodó kormányváltók lakossági fórumára invitálta volna a helybéli érdeklődőket. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a jelöltek várják a fővárosi egyeztetések végét. A tét az, hogy ők maradnak-e a jelöltek, egyelőre tehát nem érdemes strapálni magukat. A másik eset pedig az, hogy rossz kapcsolatot alakítottak ki a szerkesztőséggel,  és nem képesek elhelyezni híreiket az újságban. A két lehetőség nem zárja ki egymást, és egyik sem táplálja a demokratikus ellenzék kormányzóképességébe vetett hitet.