Dr. Jókai Oszkár nyugalmazott tűzoltó-tábornok megemlíti a Népszava mai számában, hogy a Rákosi-korszak egyik jelképének számított az úgynevezett kolhozdoboz. Őszintén szólva először találkoztam a kifejezéssel, noha érzékelteti a lényeget: az állampolgároknak szánt egyen szöveget.

A barna kávájú néprádiót a negyvenes évek végétől nagy szériában gyártotta az Orion, jutott belőle a legszegényesebb lakásokba is. Én a kalocsai Rokkant-telepen ismertem meg az ötvenes évek elején, nagyanyám földes konyhájában. A súllyal felhúzható, kakukkos óra mellett díszelgett a falon. Ha alá helyeztem a széket, lábujjhegyre ágaskodva elértem az oldalán lévő bakelit forgatókorongot. Két állomásra is kapcsolhattam, de nem a Kossuthra és a Petőfire, ahogy Jókai úr állítja, hanem a Budapest I-re és a Budapest II-re. Tudomásom szerint később keresztelték át őket történelmi-irodalmi nagyjaink nevére.

Még két mozzanatot fűznék az olvasói levélhez. A magánfalakon látható készülék nem volt rádió, hanem csak hangszóró - fába „csomagolva”. A rádió a tanácsházán vagy a postahivatalban volt, és a két állami program onnan futott szét a környékbeli hangszórókra. Az alapgondolat pedig már a múlt század harmincas éveiben szóba került. Gömbös Gyula miniszterelnök pártolta, mert alkalmas lett volna arra, hogy az állam hangját a korábbinál sokkal több emberhez juttassa el. Nincsenek pontos adataim a kezdetekről, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Kozma Miklós, a huszadik század legtudatosabb médiapolitikusa gondolta végig. Gömbös halála után sem enyészett el az ötlet. A Darányi-kormány nemcsak hogy foglalkozott vele, hanem egész napos ülést szentelt neki. A jegyzőkönyvet nem olvashattam, Salamon István, a talán legjobb magyar rádiótörténész bizonyára többet tud róla.

A néprádió ötlete állítólag azért nem valósult meg, mert a második világháború eseményei elsodorták. Bár inkább másik okra gyanakszom. Arra, hogy előfeltétele a kistelepülések villamosítása lett volna, és erre már nem maradt idő. A negyvenes évek végén azonban Rákosi Mátyás fölismerte a propagandisztikus lehetőséget, és a falvak, városi peremkerületek villamosításával együtt valósította meg. Az sem zavarta, hogy azoktól vette át az ötletet, akik 17 évig börtönbe zárták, és például a rádiózástól is távol tartották.