A Népszabadság oktatáspolitikai szakírója felfigyelt egy kormányzati módszerre. A mai lapszámban tényszerűen tudatosította az összefüggéseket, majd vezércikkben fejtette ki az álláspontját is. Egyelőre maradnék a tényeknél, hogy aztán hozzáfűzhessem a véleményem.
A köznevelési államtitkárság december 21-én, szombaton kiküldte a tervezetet, azt kérve a szakmai és a civil szervezetektől, hogy értelmezzék január 3-ig. Mellesleg a postázás napján kezdődött a karácsonyi szünet, amely ma fejeződött be. A tantestületek karácsony és újév között aligha ülhettek össze, hogy beszélgessenek a magyar iskolahálózat sorsát eldöntő irományról. De ha összeültek is, ugyanez végképp nem képzelhető el a szakmai és civil szervezetekről. Ha tehát komolyan akarták venni az oktatáspolitikai kormányzat elképzeléseit, a szilveszterezés után másnaposan kellett megbeszélniük a terjedelmes szöveget, még aznap kidolgozni az álláspontjukat, éjszaka legépelni, és másnap reggel futárral visszaküldeni a minisztériumba. A Magyar Pedagógiai Társaság „példa nélkül valónak” nevezte az „eljárást”. A felháborodásban osztozom, a példátlanságot kétségbe vonom.
Említhetnék hasonló példákat a legutóbbi három és fél év kormányzati gyakorlatából, mégis inkább az „eljárás” előtörténetét világítom meg. 2008 őszén jutott dűlőre öt parlamenti párt a médiatörvény-tervezetről, amelyet december 23-án küldtek ki a szakmai és civil szervezeteknek. Törvény kötelezte őket arra, hogy mielőtt az országgyűlés elé vinnék a koncepciót, társadalmi vitára kell bocsátani. A 88 oldalas dokumentum megvitatására január 16-ig adtak haladékot, beleszámították ugyanis a karácsony és az újév közti napokat, amikor a média-intézmények és a civil szervezetek nem szoktak ülésezni. Meg is lett az eredmény. A társadalmi vita résztvevői tömören fércműnek, kultúrbotránynak nevezték azt a tervezetet, amely csak azért nem lett törvény, mert a Fidesz kiszállt belőle. (Aztán a kétharmados győzelem után kiszedte belőle a kompromisszumos elemeket, és elfogadtatta a parlamentben.)
Úgy rémlik, nincs új a Nap alatt. Ha a végrehajtó hatalom tudja, hogy elképzelése rossz vért szül a nyilvánosságban, akkor hajlamos a karácsonyi trükkhöz folyamodni. A különbséget abban látom, hogy a Gyurcsány-kormány alkalmilag tette lehetetlenné a társadalmi vitát, az Orbán-kormány viszont rendszert csinált belőle.