Az alig néhány napos esztendő szomorú mozzanata Janics Natasa levele. A legolvasottabb közösségi oldalon jelent meg, és az olimpiai bajnoknő elküldi egyik volt szegedi barátját a fenébe, mert rosszat mondott róla. A kiváló kajakos huszonhét helyesírási hibát vétett a hat sorban, ez országos csúcs. Nem tulajdonítanék jelentőséget neki, elvégre olyan ember fogalmazta meg, aki nem magyar anyanyelvű. Elég jól megtanult magyarul, bár az íráskészsége nem tartott lépést a szókincsével.

Azért foglalkoztat mégis a nyelvünk ellen elkövetett merénylet, mert éppen dolgozatokat javítottam. Az újságírással kacérkodó diákok kétezer karakterben foglalták össze a filmélményüket, és a legügyesebb közülük kilenc hibát vétett, a legkevésbé jó harmincat. Az utóbbinak minden sorára jutott tehát egy nyelvtani vagy stiláris hiba. Négy- és ötezer közé tehető ama diákok száma, akiket újságírásra tanítottam, és azt vettem észre, hogy több száz tehetség maradt távol a szakmánktól, mert íráskészsége nem párosult elfogadható helyesírással. Firtattam is az okot, és a diákok elmesélték, hogy olyan magyartanárt fogtak ki az általános és a középiskolában, aki nem tartott nyelvtan órákat. Alighanem azért nem, mert maga is bizonytalan a nyelvtanban. Ez aligha vet jó fényt a főiskolai és egyetemi oktatásra.

Amióta meghonosodott nálunk a digitalizáció, a nyilvánosságba beszabadultak azok is, akik hadilábon állnak a helyesírással. Engem nem is annyira a goromba, mint inkább a hibáktól hemzsegő kommentek zavarnak. S hogy anyanyelvi kultúránkról teljesebb képünk legyen, olyan közéleti személyiségek is élnek köztünk, akik szintén nyelvtantól irtózó tanárokat foghattak ki. Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánosságnak szánt levelei például meglepően sok hibát tartalmaznak. A volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc pedig nincs tisztában azzal, hogy mikor kell kitenni az ’és’ elé a vesszőt. Mentségére szóljon, hogy immár ellenzéki politikusként maga fogalmazza a blogját. A jelenlegi kormányfő viszont úgy írja alá a stábja által fogalmazott szövegeket, hogy nem veszi észre, vagy ha észreveszi is, nem javítja ki a hibákat.

Én meg azon tűnődöm, vajon jól írtam-e az egyik kifejezést. Szerintem azért magyartanár a magyart tanító és nyelvtant nem tanító, mert ha külön írnám a magyart, akkor magyar származású tanár volna. Vagy tévednék?