A hét interjúja a Hír24 digitális felületén látott napvilágot. Nagy József beszélgetett Széles Gáborral. Kirajzolódott az egyik leggazdagabb üzletember személyisége, például az, hogy szívesen támogat furcsa találmányokat. Nemcsak a közelebbről meg nem nevezett energiaszerkentyűre gondolok, amely állítólag megmenti országunkat, és meghosszabbítja Orbán Viktor uralmát. Újságjára és televíziójára is, amelyek megint csak állítólag 300 ezer embert mozgósítanak, ha szükséges.

Imponál, ha valaki megengedheti magának, hogy olyasmit támogasson, ami sok pénzbe kerül, az eredménye viszont legalábbis kétséges. A technikai kísérletekhez nem konyítok ugyan, a médiához azonban értek, a nyomtatott sajtóban például egész jól eligazodom. Vitatkoznék Széles Gábor egyik megállapításával: „Középen nincs senki. Se választó, se néző, így aztán életképtelen egy mindkét oldalnak teret adó közéleti televízió.” A fejembe mindjárt szöget üt a választók említése. Másról sem szól ugyanis az előre hozott kampány, mint arról, hogy a pártok miként hódíthatnák meg a középen feltételezett másfél millió választót, a sem ide, sem oda nem húzó szavazókat, akik eldönthetik a tavaszi választás sorsát.

Miután azonban a társadalomkutatók éppen erről a lazán körvonalazódó rétegről tudnak a legkevesebbet, elismerem, hogy vitánk csak jövő áprilisban vagy májusban dől majd el. De van nyomósabb okom is. Ismerjük a harmadik negyedévi olvasottsági adatokat, az összehasonlítás kedvéért csupán az úgynevezett közéleti napilapokra összpontosítanék. Az egyik politikai oldalon a Széles-féle Magyar Hírlap példányszáma 9-ről 8 ezerre csökkent. Ez megfelel a Dunaújvárosi Hírlap példányszámának és olvasottságának. Ami azt jelenti, hogy az országos terjesztésű napilap egy fél százezer lakosú város közvéleményét képes befolyásolni. A Magyar Nemzet 40-ről 38 ezerre esett vissza, ezzel a vidéki napilapok középmezőnyébe volna sorolható. A másik oldalon a Népszava 15 (korábban 16) ezer példánya csupán a legkisebb megyék napilapjaival vethető össze, a Népszabadság 48 (korábban 52) ezer példánya pedig egyre kevésbé mérhető a győri Kisalföld 70 ezer példányához.

Talán érdemes volna eltűnődni azon, hogy a politikailag tömbösödött országos napilapok kivétel nélkül visszaestek, a politikától távolságot tartó vidéki napilapok pedig őrzik az olvasótáborukat. Vajon nem lehetséges, hogy éppen azért őrzik, mert olvasóik mégiscsak középen, a bizonytalan szavazók táborában tartózkodnak?