Az egyik szerkesztőség azzal bízott meg, hogy nézzem meg, vajon a magyar edzői kar érzi-e, hogy felelős a hazai foci mélyrepüléséért. Az összeállításból az bontakozik ki, hogy nem érzi, a mai témám azonban más. Azt firtatom, vajon melyik szöveget kéne nyilvánosságra hozni: az eredetit vagy a kozmetikázottat.

A világhálón találkoztam Mészöly Géza szövetségi edző interjújával, amelyet a rá bízott utánpótlás csapat veresége után adott. Korainak tartja még a szövetségi kapitányságot, de 2016 táján szívesen vállalná. Majd amidőn az újságíró azt kérdezte, hogy akkor most kit javasolna az egyelőre gazdátlan válogatott élére, ezt válaszolta: „A szövetségen belül végzett munkánk alapján össze lehetne olyan magyar stábot is állítani, amely sikerre vihetné a nemzeti csapatot.” A mondat több utánközlő portálon is feltűnt, márpedig ha mindegyik ugyanazt a szöveget közölte, nincs ok a kételkedésre. Csakhogy két évtizedes gyakorlatom óvatosságra int, aligha árt megkeresni a mondat forrását.

Némi kutakodás után kiderült, hogy a beszélgetés eredetileg november 19-én hangzott el a Digi Sport stúdiójában. Az említett mondatot betűről betűre jegyeztem föl, íme: „A szövetségi munkát megítélve van egyfajta olyan stáb, aki akár alkalmas lehet arra, hogy magyarként összefogva sikeresen tudja végrehajtani a feladatot.” Hm. A stáb, ’aki’? Ráadásul ’egyfajta’? És a ’sikeresen végezhetné el a feladatot’ helyett mi az a magyartalan félmondat, a ’tudja” helytelen alkalmazásával? A jelek arra utalnak, hogy Mészöly Géza hadilábon áll az anyanyelvével.

Vajon használ-e neki, ha mi, a nyilvánosság képviselői szánalomból, együttérzésből, rosszul értelmezett érdekből kozmetikázzuk a szavait? Vajon a sportújságírók nem járultak-e hozzá a magyar labdarúgás mélyrepüléséhez azzal, hogy kesztyűs kézzel bántak az édesapjával is? Aki nagyszerű centerhalf volt ugyan, de többszörös szövetségi kapitánysága alatt nyelvi csapdákba sétált; nem is terjeszteném föl a szép beszédért járó Kazinczy-díjra. Mellesleg díjazom Mészöly Géza szerénységét, hogy kivárná az idejét. 2016-ig azonban érdemes volna alaposabban megismerkedni az anyanyelvével. Gyakran kell majd kiállnia a nyilvánosság elé, és talán akkor már nem számíthat a mondatait kozmetikázók segítségére.

Egyébként a szakmai dilemmát úgy oldottam meg, hogy az eredeti szöveget vettem bele az összeállításba.