A tegnap érdekes közéleti eseménye volt Czeglédy Csaba kiborulása. A szombathelyi szocialista politikus az egyik közösségi oldalon keresetlen szavakkal kárhoztatta országgyűlési párttársait. Akik aláírásuk megtagadásával akadályozták meg, hogy fölállhasson a botrányosnak ígérkező adóhivatali részrehajlásról szervezendő parlamenti vizsgálóbizottság. A bejegyzésből parázs vita kerekedett, amelybe Török Zsolt is bekapcsolódott.

Az MSZP szóvivője azt fejtegette, hogy egyszer már pórul jártak, amikor a Jobbikkal együtt javasoltak vizsgálóbizottságot, majd hozzáfűzte: „A média a liberók kezében van. Nézd meg - üzente Czeglédy Csabának -, mit csináltak velünk az elmúlt két hétben. Még csak nem is jobbosok, hanem liberálisok.” A szóvivőben föl sem ötlött, hogy az elmúlt hónap fejleményei, például az október 23-i nagygyűlés vagy a bajai álvideó kezelése nem tartoznak a szocialista kríziskommunikáció legsikeresebb műveletei közé. Arra már ki sem térnék, hogy az úgynevezett liberálisok mennyire tartják kezükben a médiát. (Semennyire, ha volt is rá hatásuk, mára elenyészett.) Az a jelenség foglalkoztat inkább, ami a ’liberók’ és a ’liberálisok’ mögött rejlik.

Három héttel ezelőtt, egy másik bejegyzésben Lukács Zoltán, a szocialista országgyűlési frakció helyettes vezetője „tolvaj libsikről” értekezett, utalván a hajdani koalíciós partner, az SZDSZ korrupciós gyakorlatára. Nem feszegetném a kijelentés igazságtartalmát, csupán arra hívom föl a figyelmet, hogy mindkét szocialista politikus kódszavakat használt. Bizony, bizony, a liberó, a liberális és a libsi zsidót jelent. Talán szokatlan, ha egy baloldali pártból a szalonzsidózás hangjai szűrődnek ki. Az a népérzület nyilvánul meg bennük, amely előítéleten (túláltalánosításon) alapszik, és választási előkampányban sem érdemes rájátszani.

A két politikus közül az egyik, Török Zsolt megégette magát a bajai ügyben. Noha nem váltották le, szakmai alkalmatlanságát bebizonyította a nyilvánosság előtt. A másiknak, Lukács Zoltánnak pedig a bajai botrány után lemondott kommunikációs igazgató posztját ajánlották föl. (Nem vállalta.) S bár ingyen nem szoktam kommunikációs tanácsokat osztogatni, a tanulság reményében mégis megteszem. Visszatetsző, ha az MSZP nyilvánossággal foglalkozó és a nyilvánosság előtt gyakran szereplő munkatársai el-elzsidózzák magukat.