Az MSZP-ben összeállt a Vének tanácsa. Némi iróniával így becézik a pártelnök mellett felsorakozott testületet. A rosszmájúak szerint Mesterházy Attilára rá is fér a bölcs öregek tapasztalata, elég csak az október 23-i, balul sikerült nagygyűlésre és a hamis videó körüli bonyodalmakra utalni. Először a két volt pártelnök, Kovács László és Lendvai Ildikó, illetve a volt választmányi elnök, Földes György nevét kapta szárnyra a hír. Közülük a második és a harmadik mindjárt a nyilvánosság elé is lépett.

Bizonyára nem önszántukból. Mi, a nyilvánosság képviselői, az újságírók már csak olyanok vagyunk, hogy ahol érdekességet szimatolunk, oda azonnal benyomulunk. Lendvai Ildikó nagy hallgatottságú rádióban, Földes György nagy nézettségű tévében fejtette ki hosszasan és részletekbe menően, hogy milyen tanácsot ad majd Mesterházynak, ha kéri a véleményüket. Mindketten óvták valamitől a harmincas politikust, és fölhívták a figyelmét valamire, amitől jobb lesz az MSZP stratégiája vagy taktikája, esetleg mind a kettő. S mert a szocialisták legjobb koponyái közé tartoznak, javaslataik bizonyára megszívlelendőek lesznek. Igazán kár, hogy a médiumok közvetítésével jutottak el a címzetthez.

Horn Gyula nem örült a miniszterelnököt nyilvánosan noszogató véleményeknek, ezt mondta róluk: „A tanácsok sorjáznak, csak a libák pusztulnak.” (Reform, 1995.12.01.) Elődje, Boross Péter nem sokkal később, az első Orbán-kormány idején elhárította az érdeklődést, amikor arról faggatták, hogy milyen tanácsokat ad az újdonsült miniszterelnöknek: „Nézze, a személyes főtanácsadás az intimszféra része.” (Zalai Hírlap, 1999.10.09.) Az újságíró pedig tudomásul vette, hogy a bizalmas természetű munkáról nem húzhat ki belőle semmit. Lendvai Ildikó és Földes György viszont nem hárítja el, hanem kielégíti az újságírók érdeklődését. Elképzeléseik között találtam továbbgondolásra késztetőt, megszólalásuk mégis elhibázottnak hatott.

Különösen akkor, ha belegondolunk, hogy az azóta megnevezett többi tanácsadó, a mezőgazdasághoz értő Magda Sándor, az energiaügyekben járatos Podolák György, a médiaügyekben otthonos Jánosi György és a biztonságpolitikus Tóth Károly követi a példájukat. Kinyitják a szájukat, mielőtt a pártelnökük egy hangszigetelt irodahelyiségben tudakolná a véleményüket. Ezzel az erővel Mesterházy Attila akár népszavazást is kezdeményezhetett volna. Többe kerül ugyan, de legalább nem kelti azt a benyomást, hogy az MSZP befelé fordul, és kifelé beszél.