A Hír24 nyúlfarknyi filmet közölt Orbán Viktor indiai útjáról. A magyar miniszterelnök meglátogatta a távoli ország egyik legtekintélyesebb politikusát, bizonyos Sonia Gandhit is. A háttérben terebélyes koronájú, zöldellő fa, az előtérben pedig kormányfőnk kiszáll a limuzinból, és a drága kelmékbe burkolt, idősebb hölgy elé járul. Ekkor tűnik föl egy kétségkívül sutára sikerült mozdulat. Szájához emeli az asszony üdvözlésre nyújtott kezét, de mégsem érinti az ajkával, majd egymásra mosolyognak. Ennyi, mindössze néhány másodperc az egész.

A jelenetet föltette a közösségi oldalra egy volt miniszter, egy volt nagykövet és egy volt rádiós is. Más és más okból tisztelem őket, bizonyára egyet is értenék velük, ha megvitatnánk Orbán Viktor kormányzati teljesítményét. Ezúttal mégsem osztoznék velük a kárörömben, a szörnyülködésben, az utálkozásban. A hozzászólók indulataiban sem, akik gondolkodás nélkül azonosulnak ama felfogással, hogy protokolláris hibát vétett a miniszterelnök, amidőn ajkával akarta érinteni az indiai nagyasszony kézfejét. Arrafelé ugyanis nem szokás megérinteni egy idegen nőt, a kisztihand pedig talán még a polgári büntető törvénykönyv szerint is vétek.

A fanyalgóknak akár még igazuk is lehet. De mi van akkor, ha a protokoll-szakemberek fölkészítették Orbán Viktort a találkozóra?  Ha nem azért emelte szájához a hölgy kacsóját, mert hadat akart üzenni az 1,2 milliárd lakosú atomhatalomnak, hanem mert tudta, hogy Sonia Gandhi az európai, mi több: a keresztény kultúrkörből érkezett Indiába. Olaszországból indult, hogy feleségül menjen az államalapító leszármazottjához és a hasonlóképpen híres politikus, Indira Gandhi fiához. S mert több mint húsz évvel ezelőtt a „tamil tigrisek” meggyilkolták a férjét, ő állt a helyére, és az egyik legbefolyásosabb személyiség lett a világ második legnépesebb országában, noha megtartotta az olasz állampolgárságát. (A magyar országgyűlésben számon is kérnék rajta szélsőjobboldali képviselők, hogy kettős állampolgárságú lévén nem jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot.)

Nem állítom, csupán kérdezem kedves fanyalgó Facebook-ismerőseim, hogy mi van, ha a magyar miniszterelnök agyán mindez átvillant, és olyasmire ragadtatta magát a rögtönzés hevében, ami veszélybe sodorta ugyan a gondosan építgetett gazdasági kapcsolatokat, ám a vendéglátó hölgyet emlékeztette a hazájában töltött évtizedekre és a fiatalságára. Vajon nem képzelhető el a kormányfőnkről, hogy szeret örömet szerezni a nőknek?