Holnap lesz egy éve, hogy a Holokauszt Emlékközpont közre adta Sándor György halálhírét. Nyolcvan évvel korábban ugyanezen a napon halt meg gróf Klebelsberg Kunó, a Horthy-korszak legjelentősebb kultúrpolitikusa. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy az MTV archívumából kikerült a világhálóra egy interjú, amelyet Zelei Miklós készített a Magyar Televízió néhai, sokat megélt műsorigazgatójával..

A terjedelmes szövegben az Aczél-korszak értelmezése hatott a legérdekesebbnek, erről rengeteg tapasztalata volt az emlékezőnek. Most mégis olyan mozzanattal foglalkoznék, amelyről órákig vitatkoznánk, ha még élne Sándor György. Azt is fejtegette, hogy Kozma Miklós a múlt század húszas éveiben azért hozta létre Európa egyik legszínvonalasabb rádióját, mert a kultuszminiszter Klebelsberg Kunó szellemi kultúrfölény-elméletét akarta kiterjeszteni a Kárpát-medencére. Én ezt másként látom. Kozma Miklós a harmincas években feltűnően értelmiségi rádiót csinált, de inkább azért, mert a húszas években kudarcot vallott az eredeti elképzelésével.

Az utódállamok elzárták az utat a magyar nyelvű újságok és könyvek elől, a Magyar Rádió pedig kormányzati támogatást kapott, elvégre a rádióhullámoknak nem lehetett határt szabni. Inkább propagandisztikus, mint intellektuális műsorai mégsem jutottak el a határon túl rekedt magyar tömegekhez, a környező országokban ugyanis megdrágították a világvevő készülékek árát. Kozma Miklós pedig nem azért engedte be Kodály Zoltánt, Dohnányi Ernőt és Bartók Bélát a rádióműsorokba, mert azonosultak a kultúrfölény-elmélettel. Az idő múlásával elhalványult tragikai vétségük, az 1919-es Tanácsköztársaságban játszott szerepük, és közreműködhettek a befelé forduló, egyre intellektuálisabb Magyar Rádió átalakításában.

Mintha Sándor György akaratlanul is Kádár-korszakbeli tapasztalatait vetítette volna rá a Horthy-korszakra. A majdhogynem mindenható kultúrpolitikus, Aczél György rányomta bélyegét a médiára, és nem hagyta, hogy kinőjön mellette olyan médiapolitikus, aki felkészültségével és tekintélyével ellensúlyozhatta volna a formális és informális hatalmát. A Horthy-rendszerben viszont az akkori Aczél (Klebelsberg, vagy ahogy nevezték: Klébi gróf) kisebb szerepet játszott a médiapolitikában. A korszak legjelentősebb médiapolitikusa, Kozma Miklós nem nagyon engedte, hogy beleszóljon a dolgába.