Ezeket a jegyzeteket néhány hajdani évfolyamtársam is olvassa. Éva, Gizi, Mari és Olga megtapasztalták, hogy egyetemista korunkban gyakran használtam idegen szavakat. Öregedő fejjel jutottam el odáig, hogy csak akkor használok idegen szót, ha feltétlenül szükséges (ha nincs rá jó magyar kifejezés).

Másként vannak ezzel a politikusok. Nyakra-főre használnak idegen szavakat, amelyeknek a jelentésével nincsenek tisztában, ahhoz pedig lusták - ezt ők elfoglaltságnak nevezik -, hogy belenézzenek abba a fránya szótárba. Talán leggyakoribb tévedésük az alternatíva túlbecsülése. Példatáramban, amelybe a kommunikáció szakos diákok okulására gyűjtök közéleti megnyilvánulásokat, százszámra akadnak elrettentő mondatok. Már csak legyintek, ha ilyesmit hallok, olvasok politikustól - istenem, úgy maradt, reménytelen eset. Az újságírással kacérkodó diákokban viszont van még remény. Számtalan hibát vétenek ugyan, de ha felhívom rájuk a figyelmet, legközelebb már elkerülik a szóvá tett hibalehetőséget.

A lehetőségről jut eszembe, hogy az egyik tehetséges tanítványom Tempty.hu címmel működtet blogot. Lány létére nyers a stílusa, épp ezért népszerű a huszonévesek körében. Tegnapi jegyzetében arról tűnődik, vajon mennyit ér a papír, és arra jut, hogy annyit, amennyit a gazdája tulajdonít neki. Jelzi a pályakezdő diplomások kishitűségét, a mélypontot, amikor „A másik alternatíva, hogy feltápászkodsz.” Az alter, ugye, latinul másikat jelent, az alternatíva pedig arról árulkodik, hogy két lehetőség közül lehet választani. Úgy fordítható magyarra, hogy a másik lehetőség. A blogger tehát pontosan fogalmazott, bár az alternatíva helyett szerencsésebb lett volna a lehetőséget használni.

Ugyancsak a napokban találtam a Bama című pécsi portálon egy fiatalos hangvételű okfejtést. A szintén hölgy szerző valaminek ürügyén azt fejtegeti, hogy „Továbbra sincs új alternatíva.” Oké - bocs, rendben -, a régi lehetőséget vetette össze az újjal. Igen ám, de hozzáfűzi: „Csak a kettő (három, négy?) rossz közül az egyik.” Na, itt már baj van a fogalmazással. Ha az alternatíva eleve kettőt jelent, az egyiket meg a másikat, akkor a három másfél, a négy pedig két alternatívát. Aminek persze semmi értelme. Egyszerűbb és pontosabb lett volna a ’lehetőség’ kifejezést használni. Azzal az előnnyel is járt volna, hogy minden olvasó megérti.