Ma reggel fél hétkor hoztam föl az újságokat a lépcsőházi postaládából. Miközben főztem egy kapucsinót, bekapcsoltam a számítógépet. Ekkor derült ki, hogy a legutóbbi Médianapló-jegyzethez 6.31-kor érkezett az első komment.

Bertorelli letegez, holott nem őriztünk együtt libát, és nemes egyszerűséggel „Zöldiké”-nek titulál, majd gunyorosan kifejti, hogy ő másként emlékszik Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki periódusára. „Ferid soha semmilyen alkalommal nem adott jobboldalhoz tartozó médiaszemélyiségnek interjút.” Pedig „hívták tucatszor”, de „Egy kis beszari pitiáner alak, aki csak a Napkeltében és az ATV alákérdezős műsoraiban merte elmondani a véleményét”. A beszari és a pitiáner közé kitettem volna a vesszőt, bár elismerem, hogy bóbiskolva nehéz központozni. Talán a korai fölkeléssel magyarázható az is, hogy a kommentelő nem vett észre valami fontosat.

A tegnapi jegyzetben épp azt róttam föl Gyurcsány Ferencnek, hogy pártja, a Demokratikus Koalíció által alapított Arany Mikrofonállvány Díj végiggondolatlan döntés volt. Ha úgy tetszik: butaság. Ebből vajon miként vonta le azt a következtetést Bertorelli, hogy rajongok a volt miniszterelnökért?  Rosszul kormányzott, és ezt nem most írom le először. Ettől persze még igaza lehet a kommentelőnek, hogy soha nem mert szóba állni a jobboldalhoz tartozó médiaszemélyiségekkel. Nosza, nézzünk utána! Van ugyanis egy kéziratom, huszonöt évre visszamenőleg tartalmaz Gyurcsánytól és róla szóló idézeteket.

541 oldalnyi és 499111 karakternyi terjedelmű. Ez több mint háromezer citátum, mert egy gépelt oldalra hat fér. Amit Gyurcsány Ferenc mondott, az 276 oldalnyi, mintegy másfél ezer idézet. Ebből százoldalnyi az, amit 2004. szeptember 29. és 2009. április 14. között, hivatalban lévő miniszterelnökként hozott szóba a nyilvánosság előtt. Átpörgettem a hatszáz idézetet, és csupán a lelőhelyeket néztem. Gyurcsány miniszterelnökként adott interjút a Heti Válasznak 2005. február 24-én, továbbá a Magyar Hírlapnak 2006. február 8-án, 2006. szeptember 18-én és talán 2006. szeptember 29-én. Ez utóbbiban nem vagyok biztos. A gyűjteményben arról ismerszik meg az interjú, hogy ugyanabból a beszélgetésből több mondatot is beválogattam, márpedig a harmadik dátummal csupán egy idézet olvasható.

Ha Bertorelli azt írta volna, hogy a baloldali magyar miniszterelnök többször is megtisztelhette volna a jobboldali médiumokat, akkor egyetértenék vele. Így azonban csak azt a következtetést vonhatom le, hogy rosszul emlékszik.