Csermely Ákos médiavállalkozó, cége a legjelentősebb szakmai összejöveteleket hozza tető alá. Most is készül egyre, ebből az alkalomból honlapján figyelemre méltó interjút jelentetett meg. Gulyás János médiaügynökségi menedzser tekinti át a magyarországi reklámipar helyzetét.

A műsor és a cikk helykitöltő elem két hirdetés között - a reklámok eladásával foglalkoznak ezek az ügynökségek. Mint minden nálunk új szakma, ők is tele vannak angolszász kifejezésekkel, ami arra utal, hogy a munkatársaik még körülményesen fejezik ki magukat az anyanyelvükön. Annyi mégis kiderül a terjedelmes beszélgetésből, hogy anyagi gondokkal küszködnek. A megrendelők 2008-hoz, a gazdasági válság kirobbanásához képest csupán fele annyit költenek reklámra. Az akkori bevétel, 240 milliárd forint 130 milliárdra apadt. Majd a médiaügynökségi vezető azoknak is szentel néhány sort, akik még nem állították át tévéjüket a digitálisan sugárzott műsorok vételére. Szerinte ezek a médiafogyasztók „kereskedelmi szempontból kevésbé értékes, már-már értelmezhetetlen kategóriát” alkotnak.

Ismerem az üzletemberi gondolkodást, miszerint kizárólag a tizenkilenc és hatvankettő közöttiek tekinthetőek hirdetési szempontból méltányolható médiafogyasztónak. Akiknek még nincs jövedelmük, illetve már csak nyugdíjból tengődnek, nem számítanak. Vajon hány ember tartozik az „értelmezhetetlen kategóriába”? Több szám forog közszájon, egy hiteles felmérésben olvastam például 122 ezer háztartásról, amely szőrén-szálán kimaradt a digitális átállásból. Egy háztartást három-négy családtaggal szoroznék be. Sok ugyan köztük a magányos ember - faluszéli házban éldegélő özvegyasszony és tanyán gazdálkodó remete -, miután azonban a legszegényebb társadalmi rétegről van szó, a párok az átlagosnál mégiscsak több gyerekről próbálnak gondoskodni.

Körülbelül félmillió magyar állampolgárban tehát „kereskedelmi szempontból” nincs fantázia. Talán azért is megy rosszul a hazai reklámügynökségeknek, mert tőlünk nyugatra ama cégek, amelyektől szakkifejezéseket kölcsönöznek, már meghaladták ezt a szemléletet. Az amerikai és a német média története épp arról árulkodik, hogy az ottani szakemberek fölfedezték a diákokban és a nyugdíjasokban rejlő reklámlehetőségeket.