Öreg barátom kajánul figyelmeztetett. Miközben a link helyéről, létjogosultságáról elmélkedtünk, hárman is használtuk a linkelés kifejezést, először mindjárt én. Ő tudja, persze, hogy azt a műveletet értettük rajta, amikor a cikkünk mögött rejlő digitális információra utalunk, annak teljes szövegkörnyezetére. Sokat megélt emberként azonban emlékszik arra, hogy a számítástechnikai korszak előtt a linkelést más értelemben használták.

Nosza, vágjunk rendet a szavak dzsungelében!

Nem kétséges, hogy a link német kifejezés. Eredetileg azt jelenti, hogy bal. Átvitt értelemben pedig azt, hogy valaminek a fonákja, visszája. De jelenti azt is, hogy becstelen, értéktelen, felelőtlen, gyanús, hamis, hazudós, hitvány, jelentéktelen, kétes, komolytalan, könnyelmű, megbízhatatlan, simlis, széltoló, tisztességtelen. Egyszóval linkóci. Olyan illető, aki hajlamos becsapni bennünket, mégsem vetjük meg, mert kedvesen teszi. Nem kérnénk meg, hogy a gyerekünket vagy unokánkat hozza haza az óvodából - amilyen megbízhatatlan, még ott felejti -, de szívesen ülünk le vele smúzolni, elvégre szórakoztatóan füllent. Talán még író is lesz belőle.

A szótárban megtaláltam a linkisch kifejezést is. Azt jelenti, hogy félszeg, suta, ügyefogyott, ügyetlen, de már éreztem, hogy rossz nyomon járok. Ekkor jutott eszembe egy régi emlék. Ösztöndíjas voltam a göttingeni egyetemen, és a német iskolaváros macskaköves utcáján gödörbe léptem. Megdagadt a bokám, és az orvos azt mondta, hogy az izület nyúlt ki. A das Gelenk kifejezést használta, mely azt is jelenti, hogy kapocs. Innen már csak egy lépés az igei alak: a lenken, lenkte, hat gelenkt. Vagyis az irányítani, terelni, hajtani, kormányozni. S ha ehhez hozzáveszem, hogy a link angolul láncszemet, átvitt értelemben pedig kapcsolatot jelent, akkor visszatérhetünk a kiindulóponthoz, a számítástechnikához.

Ha jól értem, a link afféle digitális hivatkozás, az érdeklődőt más honlapra juttató összeköttetés. Némi kitérő után helyben vagyunk mi, hárman. Személyemben a posztoló, illetve a két kommentelő: Sándor Alexandra Valéria és Cs. Kádár Péter. A linkeléssel is az történt, mint sok más szóval, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchiából örököltünk. Először elmagyarosodott, aztán jelentésváltozáson esett át. Ma már csak az idősebbek emlékeznek rá, hogy a számítógépes korszak előtt a szélhámosság megbocsáthatóbb válfaját jelentette.