Tegnap többen is firtatták, vajon mi váltotta ki belőlem, hogy éppen Kálmán Olga sikeres világcsúcs-kísérletét tűztem tollhegyre. A tanításban rejlik az ok. Gyűjtöm azokat a média-történéseket, amelyeket az újságírói szemináriumokon közösen elemezhetünk a kommunikáció szakos diákokkal. Kapóra jött a Tóbiás Józseffel készített interjú, digitális kelléktáramban ugyanis föllelhető egy fájl - két és fél évtizedre visszamenőleg tartalmazza azokat a megjegyzéseket, amelyekkel a magyar politikusok hárítják a riporteri kérdést.

A több mint száz mondatból csupán azt a tízet idézem, amidőn az utolsó három évben kérdést minősítettek az interjúalanyok. Íme: „Komoly kérdései is vannak?” Bokros Lajos volt pénzügyminiszter (168 Óra, 2012.01.26.) „A kérdés föltevése nem jó.” Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár (ATV, 12.02.21.) „Értelmetlen a kérdésfeltevés.” Szanyi Tibor szocialista politikus (tv2, 12.03.19.) „Nem időszerű a kérdés.” Gúr Nándor szocialista politikus (Duna TV, 12.04.02.) „Ez a kérdés most nem időszerű.” Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár (FN24.hu, 12.04.27.) „Azon gondolkodom, hogy jó-e a kérdés.” Orbán Viktor miniszterelnök (MTV, 12.05.30.) „Nem ez a kérdés.” Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök (Magyar Rádió, 13.01.25.) „Nem korrekt a kérdésfeltevés.” Schiffer András LMP-politikus (FN24.hu, 13.01.31.) „Rossz a kérdés.” Deutsch Tamás Fidesz-politikus (FN24.hu, 13.02.28.) „Nem ez a kérdés.” Tóbiás József szocialista politikus (ATV, 13.09.02.)

A listán kormánypárti és ellenzéki politikusok is találhatóak, ami arról árulkodik, hogy a magyar politikai elit tagjai nehezen barátkoznak meg a polgári demokráciában kialakult interjú-helyzettel. Talán értik, de nem érzik, hogy azért is fizetik őket a választópolgárok, mert válaszolniuk kell azokra a kérdésekre, amelyeket a nyilvánosság képviselői, az újságírók fogalmaznak meg - ügyesen vagy ügyetlenül, időszerűen vagy számukra nem a legmegfelelőbb pillanatban. Elég sok interjút készítettem és szerkesztettem a legutóbbi négy és fél évtizedben ahhoz, hogy a maga alakulásában érzékeljem a politikusi magatartást. Volt idő, amikor a közéleti személyiség az újságíró kérdését is átírta, és a megalázott kérdező nem föltétlenül küldte melegebb éghajlatra. Azóta előnyére változott a társadalmi nyilvánosság szerkezete. A politikusok már csak minősítik a kérdéseket, holott akár a kérdezők közé is lövethetnének.