A demokratikus ellenzék két mértékadó politikusa végre megegyezett valamiben. Hogy miben, azt javában értelmezik a hírmagyarázók. Okfejtésbe nem bonyolódnék, még végig kéne gondolni az egész folyamatot. Addig is szakmáznék egy kicsit.

Mesterházy Attila interjút adott a Magyar Narancsnak, és ezt találta mondani: „Nekünk nem 30 tagunk van, hanem 30 ezer.” Első mérgében csördített oda Bajnai Gordonnak, a másik kormányváltó csoportosulás vezetőjének. Sokáig hiányoltam a megszólalásaiból, hogy nem hegyezte ki a mondandóját. Most viszont a tárgyalási helyzet nemcsak fontos, hanem pontosan és szellemesen megformált mondatot sajtolt ki belőle. Még akkor is, ha az MSZP-nek már nincs harmincezer tagja, és az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért Választási Szövetségnek (rövidítve a megjegyezhetőség kedvéért: az E14PMVSZ-nek) több mint harminc tagja van - talán még háromszáz is akad.

Azt tanultam a debreceni Bényei Józseftől, a zalaegerszegi Hári Sándortól, a magyarhírlapos Fazekas Gyuri bácsitól, az ÉS-szerkesztő Faragó Vilmostól és az akkor még erdélyi Bodor Páltól, hogy a cikkeinkben nem illik számokkal untatni az olvasókat. Ha irodalmibb szöveggel akarjuk kecsegtetni őket, érdemes majd’ mindegyik számot betűvel írni, máskülönben könyvelői jelentéssé satnyul a véleményünk. Ezt úgy adom tovább újságírással kacérkodó tanítványaimnak, hogy ne számmal rögzítsük a rövid, illetve a kerek számokat. Betűsítsünk egytől tizenkettőig, továbbá kerüljük a számokat a húsznál, a harmincnál, a negyvennél, de tízesével a többinél is, aztán a száznál, az ezernél, a milliónál és a milliárdnál. A 22319, a 139432 vagy az 5472986 maradhat a maga pőreségében, ám hogy érzékeltesse az anyagias világot, a környezetében lévő kerekebb számokat megint csak betűvel kéne írni.

Ennek szellemében jegyeztem föl egy cédulára, kizárólag betűkkel a MaNcs-ban olvasott mondatot. Amidőn azonban be is pötyögtem a számítógép merevlemezére, rádöbbentem, hogy ebben az esetben nem érvényes az örökölt és finomított elmélet. Elvégre a Mesterházy-idézetnek épp az kölcsönöz érdekességet, hogy nem betűképet, hanem számképet éget az emlékezetünkbe. A benne rejlő gondolat akkor hat igazán, ha a szállóige két jellegzetessége közül szám jelzi az azonosságot, a különbözőséget pedig betű.