A szocialista politikus tegnap este 23.11-kor szólt hozzá a Médianapló című rovatomhoz. A kommentjeit értelmező jegyzeteim közül az egyik tegnapelőtt reggel látott napvilágot, a másik tegnap kora reggel. A digitális világban ez jókora késésnek számít. Szanyi úr ezzel kezdte: „Látom, ennek a cikknek a szerzője nem kíván az általam szorgalmazottakkal foglalkozni. Egyszerűbb kitalálni valami hülyeséget, s azon pörögni.”

Aki olvasott már kommenteket, az tudja, hogy a ’hülyeség’ visszafogott, már-már kulturált kifejezés a digitális kocsmában. Aki pedig nem olvasta az említett cikkemet, annak elárulom: Szanyi Tibor kommentjeiből azt hüvelyeztem ki, hogy a pártsajtó ügyében foglal állást, de nem a maga, hanem a pártja nevében. Erre idéztem meg egy Engels nevű, mára elfeledett teoretikust, aki szerintem már 1892-ben megadta a választ a XXI. századi politikus torz álláspontjára. Ennyit ama bizonyos hülyeségről. A továbbiakban Szanyi úr összefoglalta, hogy a számára kedvezőtlen engelsezés helyett mivel kellett volna foglalkoznom. „A Népszabadság akkor helyezze nyilvános nyomás alá az MSZP-t, konkrétan pénzt követelve, ha legalább annyit megtesz, hogy ugyancsak legalább olyan mértékig közli a mondandónkat, mint a többi országos médium.”

Eredeti kommentjében ugyanezt így fogalmazta meg: „Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.” Nézzük akkor a Népszabadság mai számát! A múlt hét végén éltük meg Bajnai Gordon és Mesterházy Attila drámai összecsapását, amelyet elég fontosnak vélt a szerkesztőség ahhoz, hogy megszólaltassa a két ellenzéki politikust. Összeállításban közölte az időközben elhangzott és megjelent reakciókat, e témának szentelte a szerkesztőségi állásfoglalást is, sőt hét (!) munkatársa fejtette ki véleményét a történtekről. A „letyefetyéző” publicisták pedig annyiféleképpen fogalmaztak, ahányan csak voltak. Hát nem szörnyű? Olvasóként mégis vigasztal az a tudat, hogy eltűnődhettem az ellenzék választási esélyein.

Ráadásul az egyik újságíró, Rab László „közleménypártnak” titulálta az MSZP-t. E hátborzongató megállapítás tükrében az a benyomásom, hogy a rakoncátlankodásra hajlamos Népszabadság ma jobb szolgálatot tett Szanyi Tibor pártjának, mintha az MSZP közleményét jelentette volna meg a Bajnai-Mesterházy csörtéről.