Folytatva a tegnapi okfejtést azon tűnődöm, vajon Szanyi Tibor a Népszabadság digitális felületén megjelent kommentjeiben azért tegezi le a lap munkatársait, mert ez dívik az olvasói fórumokon. Vagy azért, mert a vádakban bővelkedő vitát családi ügynek tekinti? Mindenesetre a gazda beszél belőle; pártja nevében teszi helyre a rakoncátlankodó szerkesztőséget. Kérdés persze, hogy napjainkban van-e még létjogosultsága a pártsajtónak.

Újságíróként, a nyilvánosság képviselőjeként azt állítom, hogy nincs. Sajtótörténettel foglalkozóként mégis árnyaltabban fogalmaznék. A XIX. század utolsó harmadában levelezett egymással a Londonban élő Engels és a német szociáldemokrácia „atyja”, August Bebel. A levelezésből kiderül, hogy a német szocdemek bejutottak a Bundestagba, és elhatározták, hogy egységesebb képet mutatnak magukról. Bebel elmeséli, hogy megvásárolnák a baloldali irányzatú újságokat, és katonás hálózatot hoznának létre belőlük. Engels nem beszéli le erről, firtatja viszont a német párt önérték-tudatát.

Szerinte a párthoz közel álló sajtó rövid pórázra fogható, ha a párt kicsi, és szektaszerűen működik. De ha tömegpárttá terebélyesedik, „A ’művelt’ elemek beözönlésével több játéktérre van szükség, mint amennyi nemcsak elegendő, hanem hasznos korlátozás volt. Minél előbb berendezkedtek ti magatok és a párt erre a helyzetre, annál jobb. Ez biztosan eljön, de jobb, ha ti engeditek eljönni úgy, hogy eleve a ti erkölcsi befolyásotok alatt marad, és nem ellenkezőleg, veletek szemben keletkezik.” Engels szerint „Feltétlenül kell, hogy legyen olyan sajtótok a pártban, amely nem közvetlenül függ az elnökségtől, sőt a kongresszustól sem, azaz amelynek módjában van a programon és az elfogadott taktikán belül egyes pártintézkedésekkel szemben fesztelenül ellenzéket alkotni, és a párttisztesség határain belül még a programot és a taktikát is szabadon kritikának alávetni.”

Lehetséges, hogy Szanyi Tibor szektaszerű, kicsiny pártnak tekinti az MSZP-t, amely a pénzéért azonosulást kíván a Népszabadság munkatársaitól és a többi szellemi műhelytől? Talán igaza van, és kimondja azt, amit politikustársai eltitkolnak a nyilvánosság elől. De az is elképzelhető, hogy az MSZP több ennél, és igényli az értékrendszeréhez kapcsolódó értelmiségi körök véleményét. Szanyi „gazda” elszólása attól időszerű, hogy a Fidesz újra meghonosította az egyenirányított sajtót. Vajon hatékony működéséből milyen következtetéseket vonnak le a hatalomba készülődő szocialista politikusok?