Majd’ mindenki az Alföldi Róbert-féle István, a királyról vitatkozik. Én mégis Hobó egyórás műsorát találtam az idei Szent István-nap legérdekesebb szellemi eseményének. Különcségem oka, hogy kikapcsolódásként sok muzeális rockzenét hallgatok, és erről a fantasztikus kultúráról Földes László magántudóstól tanultam a legtöbbet. Az InfoRádióban sugárzott beszélgetésből dörmögve töprengő, esendőségét is vállaló, rokonszenves értelmiségit ismertem meg.

Arról is mesélt, hogy van egy különös sorsú nagylemeze, a Vadászat még 1984-ből, amely nem tört ki a vájtfülűek szűk rétegéből. Ebbe már beletörődött, és legföljebb ábrándozik arról, hogy a pilisi erdő kellős közepén, száz-kétszáz érdeklődő előtt egyszer még előadhatja. Nem pénzt akar csinálni belőle, csupán arra kíváncsi, vajon a huszonegyedik században mond-e még valamit a környezetének. Igen ám, de nem a ’környezet’ kifejezést használta, hanem a miliőt. Na, ez indította be a képzeletemet. A szállóigék gyűjtőjeként és talán már szakértőjeként is ösztönösen társítottam a miliőt a millióval.

Hobónak nem kell tehát a millió (sem pénzben, sem nézőben-hallgatóban), beéri a közvetlen környezetére gyakorolt hatással. Ahhoz azonban, hogy ezt az összefüggést röviden fogalmazhassam meg, szükség van az alapszó, a milieu értelmezésére. A középiskolában kárpitossággal kacérkodtunk a politechnika órákon, azóta tudom, hogy miliőnek nevezik a körpamlagot, amely egy hatalmas terem kellős közepét foglalja el. Ezen üldögélhetünk, hogy gyönyörködjünk a falra akasztott festményekben. Azt viszont csak most tudtam meg a kézikönyvekből, bár annak idején rengeteg nagynénim hálószobájában láthattam, hogy az asztal közepére horgolt terítőt is miliőnek hívják.

A szakirodalomból kiderült, hogy a francia ’mi’ (közép) és a ’lieu’ (hely) nem egyszerűen középső helyet jelent, hanem légkört, hangulatot, keretet, hátteret is. Mi több: a tizenkilencedik században élt egy Taine nevű filozófus, aki egész elméletet rittyentett abból, hogy a környezet, a légkör, a közhangulat milyen hatással van az irodalmi hősre. Okfejtését ügyesen kamatoztatták a korabeli regényírók. Az a benyomásom, hogy a röpke kultúrtörténeti kalandozásból is kamatoztatható valami. Hobó mintha azt akarta volna mondani, hogy Nem a millió fontos, hanem a miliő.