A legutóbbi két jegyzetemet száznegyven hozzászólás övezte. Ez soknak számít a digitális gyakorlatomban. A nyers és velős hozzászólásokból két mozzanat bontakozott ki.

Csupán emlékeztetőül: arról tűnődtem, hogy milyen jó volna, ha az utánközlő portálok minél távolabb kerülnének a pártoktól. A távolodás érzékelhető folyamatát neveztem el függetlenülésnek. De ha az álneves hozzászólóknál a jegyzetíró kihúzta a gyufát, akkor ez bizony azt jelenti: a leginkább jobboldali kommentelőknek nem tetszik, hogy szerintem az utánközlő szerkesztőségek igyekeznek közre adni minden mértékadó publicisztikát, függetlenül attól, hogy jobbról vagy balról érkezik-e. A kommentelők úgy képzelik talán a sajtó szabadságát, hogy minél közelebb áll egy újság az értékrendszerét képviselő (és a működését pénzelő) párthoz, annál szabadabban tevékenykedik?

A nagy összecsapásból kirajzolódott egy minivita is. Vagy tucatnyi kommentelő vallotta be, hogy megjárta a hadak útját; kitiltották a Népszabadság digitális felületeiről. Azzal magyarázzák eltávolításukat, hogy álláspontjuk nem egyezett a szerkesztőség értékrendszerével. A helyzetet azért nehéz megítélni, mert leszoktam a Népszabadság online változatáról. A számítógépezéstől száraz lett a szemem (nem pislogtam eleget), és az orvos azt ajánlotta a szemcsepp fölírása közben, hogy olyan portálokat kísérjek figyelemmel, amelyek egymáshoz illesztik a megfelelő színárnyalatokat. Márpedig az országos napilap online szolgáltatása épp az ellenkezőjét műveli: a szürke betűk beleolvadnak a fehér alapba. Mindazonáltal adódik a kérdés: mi van, kedves kitiltott kommentelők, ha a digitális szerkesztőnek nem a véleményük politikai tartalmával volt gondja, hanem a keresetlen stílusával?

Egyik tanítványom, akinek adok a véleményére, teljes névvel szállt be a vitába. Dolhai József nemcsak kommunikáció szakot végzett a főiskolán, politológiából is diplomát szerzett az egyetemen. Ezt írja a közösségi oldalon: „Az útszéli kifejezések közé is lehet lényeges mondanivalót csomagolni. Ráadásul valószínű, hogy a kommentelők jóval több olvasót képviselnek, mint gondolnánk. Kitiltásuk egy sajnos nagyon is széles körű mentalitás elkendőzése volna.” Találkoztam olyan állásponttal, amely meggyőzött a mellesleg jobboldali hozzászóló igazáról. De ha bízott az érvelésében, vajon miért fűzte hozzá befejezésül, hogy „te féreg”?