Médianapló

Médianapló - Ki itt belépsz, ne hagyj föl minden reménnyel

2013. augusztus 17. 09:56 - Zöldi László

A családból valaki több mint fél évszázada mankóval jár. Ugyanabban a városban élünk, mégse hívhatom meg egyetlen színházba sem. Bizonyára volt olyan mozi, melybe elmehettünk volna, de mire ő a fővárosba költözött, azt is elsodorta a gazdasági válság. Azon pedig törni kell a fejünket, hogy hol tartsuk a családi összejöveteleket, mert az éttermek sem igazán alkalmasak a mozgásukban korlátozottak „vendégül” látására.

 

Ha megfordulok valahol, fél szemmel azt is nézem, vajon elhozhatnám-e ide a hozzám közel álló személyt. Így jutottam el a Kazinczy utcába, ahol megtaláltam azt az intézményt, amelyet abszolút mértékben akadálymentesítettek. Művészek és egyéb kreatív emberek arra szövetkeztek, hogy a fogyatékkal élők számára olyan szellemi légkört teremtenek, amelyet az egészséges többség szinte korlátlanul élvezhet egy csaknem kétmilliós világvárosban. Nem különleges programokat terveztek tehát, hanem olyanokat, amelyeket mindenki megnézhetett és meghallhatott - még a mozgáskorlátozottak is. Azért írok erről múlt időben, mert mire családostul fölkerekedhettünk volna, a civil szerveződést fölszámolták. A fejleményekről szomorúan számolt be Horgas Péter színházi díszlettervező a Népszabadság mai számában.

 

Az érdektelenséget, a hivatalos közönyt nem varrom kizárólag az Orbán-kormány nyakába. Azt vettem észre ugyanis, hogy a rendszerváltás utáni kormányok elkötelezték ugyan magukat az akadálymentesítés mellett, a törvények és az alacsonyabb szintű jogszabályok tárgyi feltételeiről azonban „elfelejtették” gondoskodni. A XXI. századi Magyarországon közintézmények ezreibe nem juthat be mozgásában korlátozott, és ha ebből valaki botrányt csinál a nyilvánosság fórumain, az illetékesek széttárják a karjukat, és azt mondják, hogy nincs pénz az akadálymentesítésre. Ha arra gondolok, hogy a legutóbbi negyedszázadban mi mindenre jutott pénz, megkockáztatom, hogy a fogyatékkal élők több százezres tömege púp az éppen hatalomban lévők hátán.

 

A korábbi kormányzatok az állami kommunikációban még boldogan mutatták föl a Kazinczy utcaihoz hasonló, szórványos és elszigetelt kezdeményezéseket. Azt sugallták, hogy ezt kéne máshol is megvalósítani - magánpénzből persze. Az a benyomásom, hogy a most kormányzók kevésbé érzelgősek. Még az írmagját is kiirtják ennek a képmutató szemléletnek.      

komment
süti beállítások módosítása