Figyelemre méltó cikk jelent meg tegnap a Magyar Narancs digitális felületén. Egy New York-ban élő magyar újságírónő emlékezett meg Gellért Kis Gáborról. Bár a szocialista médiapolitikus idén májusban távozott közülünk, most nem azért látott napvilágot nekrológ róla, mert a halálhíre késve jutott el az óceán túlsó partjára. A cikkíró zokon veszi a szakma érdektelenségét, és azt firtatja, amit az elhunyt kollégái elmulasztottak: hol bicsaklott meg egy újságíróból lett médiapolitikus ígéretes pályafutása.

Engem nem érint az elmarasztalás, mert májusban írtam Gáborról nekrológot, mégis hálás vagyok Donáth Mirjamnak. Emlékeztet ugyanis arra, ami kiment a fejemből. A digitális technika lehetővé tette, hogy néhány ezer kilométerről is kutakodjon az országgyűlési jegyzőkönyvekben, és meglelte az a részt, amit Gellért Kis mondott a médiatörvény - pontosabban: a rádiózásról és televíziózásról szóló jogszabály - vitájában. „Fércműnek” nevezte a később 91 százalékos többséggel megszavazott tervezetet, a törvénykezőkről pedig kifejtette, hogy „annyit értenek a rádiózáshoz és a televíziózáshoz, mint malac a zsebórához”. S hogy az ülésteremben senkinek se legyen kétsége az értékítélete felől, például a saját frakciótársainak sem, azt javasolta nekik, hogy „Kérem, tűzzék a kalapjukra.”, gondolom, a pántlika mellé.

A nekrológ szerzője szerint Gellért Kis Gábor ezzel húzta ki a gyufát, Horn Gyula miniszterelnök e tragikai vétség miatt száműzte a környezetéből. A két szereplő közül egyik sem él már, nem kérdezhetjük meg tőlük, hogyan élték át a kínos helyzetet. A tévedés kockázatával mégis más okra gyanakszom. Kétségkívül kellemetlen, ha valaki szembefordul a párttársaival is, a „provokáció” elviselhető azonban, ha ez szűk körben, szinte a nyilvánosság kizárásával történik, és csak a parlamenti jegyzőkönyvben van nyoma. A száműzetés tényét azzal hozom inkább összefüggésbe, hogy a szocialista médiapolitikus néhány héttel a szavazás előtt tett még egy utolsó kísérletet a baj elhárítására, 1995. december 7-én a Magyar Nemzet hasábjain adta közre: „Nem a média területét kell szabályozni, hanem az államot korlátozni.”

December 21-én ennek épp az ellenkezőjét fogadta el az országgyűlés: a médiát korlátozta az állam megítélésében. A hatpárti parlamentben 295 képviselő jelent meg, és 264-en voksoltak igennel. A kisgazdák nem szavazták meg a médiatörvényt, a többi párt viszont egyetértett a nyilvánosság szűkítésében.