Megfigyeltem, hogy milyen sorrendben rohannak meg az érzések, ha butaság tűnik föl egy újságban. Először felhorkanok, hogy már megint micsoda disznóság. Aztán elönt az együttérzés, hogy szegény szerkesztőnek bizonyára fáj a hasa, vagy megcsalja a felesége, ezért olvasta felületesen a kéziratot. Végül pedig a harmincsoros széljegyzetem tükrözi e kétféle lelkiállapotot.

Most is hasonló érzések kerülgetnek, miután elolvastam Vágvölgyi B. András cikkét a Népszabadság mai számában. A szerző valaha a Magyar Narancsot alapította, és ebbéli minőségében alighanem lábjegyzet lesz a magyar sajtó huszadik századi történetében. Ezzel azonban nem elégedett meg, hanem filmrendezésre is adta a fejét. Az a feltételezésem, hogy évek óta az úgynevezett cigánygyilkosságokkal foglalkozik, gyűjti róluk az anyagokat, hogy egyszer filmet készítsen a hátborzongató témából. Abból az alkalomból közölte írását, hogy hamarosan lejár a vizsgálati fogságra kiszabott időtartam, és ha augusztus 21-ig a bíróság nem hirdet ítéletet, akkor a szélsőjobbos eszmékkel kacérkodó vádlottakat szabadon kell engedni. A cikkíró azokat a szálakat pedzegeti, amelyeket egyelőre nem húzogat a bíró - van neki elég baja nélkülük is.

Az okfejtés izgalmas, továbbgondolásra ingerlő. A vége felé azonban megakaszt az olvasásban, hogy a szerző egy magyarhírlapos újságíró, Stefka István publicisztikáját értelmezi: „Esetleg Ficsor /Ádám volt titkosszolgálati miniszter/ elődjére gondol Stefka, Szilvásy Györgyre, aki az Országgyűlés jelenlegi elnöke, és mások szerint a szarvas-patás ördög, a velünk élő rózsadombi paktum maga?” Hm, ezt a mondatot sikerült összekutyulni. Hogy jön ide a szarvas-patás ördög? Meg a rózsadombi paktum? Egyiknek sincsenek előzményei és utózmányai a cikkben, a szerző elfelejtette megmagyarázni őket. Azzal pedig meglep, hogy az ellenzékbe szorított Gyurcsány Ferenc bizalmi emberét kinevezi a parlament elnökévé. Szilvásy soha nem volt a T. Ház elnöke, és ahogy elnézem perekkel tarkított politikai pályafutását, most már nem is lesz az.

Aztán mégis elönt az a bizonyos együttérzés, és kezdek arra gyanakodni, hogy itt semmi fatális nem történt. A kézirat szövege valószínűleg nem fért el az újságoldal alsó felén, a hajtás alatt, és az ügyeletes szerkesztő kihúzott belőle néhány értelmes sort. Így lett a szarvas-patás ördögből a rózsadombi paktum révén országgyűlési elnök.