Nagyra tartom Majtényi Lászlót, amióta lemondott a médiahatóság elnökségéről. Zokon vette, hogy a kormányzó MSZP és a hatalomba készülő Fidesz mutyizott a kereskedelmi rádiók pályázatán. Tegnap interjú jelent meg vele a Népszavában, és okfejtése figyelemre méltó. Mellesleg azonban elejtett egy megjegyzést: „Optimista számítások szerint a szabad sajtó a magyar társadalom kb. négy százalékát éri el. Ami fennmarad, az részben kormányzati hirdetőtábla, részben infotainment.”

Az angol kifejezés az információ és a szórakoztatás összevonása, a kereskedelmi médiumok kedvenc foglalatossága. Hírakoztatásnak magyarítanám, és kérdések is sorjáznak bennem. Ha kb., miért négy százalék? Vagy négy százalék körülbelül nélkül, vagy a becslést általánosabban kellett volna megfogalmazni. De ha már négy, vajon mi e szám hiteles forrása? Aki ezt állítja, figyelembe vette-e a fővároson túli médiát? Bőven vannak persze kormányzati hirdetőtáblák, ha a kitűnő alkotmányjogász a közszolgálati médiumokat és a Fidesszel rokonszenvező szerkesztőségeket érti rajtuk. De ha róluk beszélt, miért nem említette az önkormányzati hirdetőtáblákat is?

Körülbelül kilencszáz újságról tudok, csaknem ennyi honlapról, száznál több rádióról és száznál nem sokkal kevesebb tévéről. A helyi nyilvánosságot a polgármesterek uralják, a tízezresnél csekélyebb lélekszámú településeken azonban alig léteznek pártszervezetek, ezért az önkormányzati médiumok nem föltétlenül kötődnek a Fideszhez. Torzítják ugyan a helyi valóságot, de nem biztos, hogy az Orbán-kormány érdekei szerint. És akkor a tizennyolc megyei napilap még szóba sem került, holott hétszázezer példányban két és félmillió emberhez jutnak el. Aki közelről látja, nem veszi egy kalap alá őket, bár abban rokoníthatóak, hogy óvakodnak a politikai állásfoglalástól. De abban a szerkesztők sem akadályozzák az újságírókat, hogy megszólaltassák az egyre rosszabb közérzetű olvasókat.

Mindez csupán egy médiatanár benyomása, Az viszont bizonyos, hogy Majtényi László három kategóriája - az elenyésző befolyású szabad sajtó, az egész országot behálózó kormányzati hirdetőtáblák és a hírakoztatás apolitikus intézményei - mellől hiányzik egy negyedik. A nyilvánosság szürke zónája, amelyről keveset tudunk. Talán ezért tölt el a négyszázaléknyinál nagyobb bizakodással.